Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 407 tot. Erre a korabeli Alsó Részek eddig feldolgozatlan 1490-es évekbeli hatalmi viszonyai miatt csak korlátozottan van lehetőség, de az biztos, hogy az itteni történések csak akkor érthetők meg, ha Újlaki és Kinizsi között — legalábbis 1493-1494-ben — szövetséget feltételezünk: közismert, hogy a temesi ispán ez idő tájt 12 megye élén állt ispánként, köztük azokén, amelyekben Újlaki birtokainak zöme, illetve központja, Újlak elhelyezkedett (Valkó és Szerém megyék).126 A török ellen sikeres hadjáratokat vezető Kinizsi láthatóan mégsem volt képes a Bács tágabb környékén évek óta tartó — ekkortájt elsősorban Péter bács-kalocsai érsek és Kishorvát János és társai közötti127 — magánháborúknak elejét venni, ami véleményem szerint másként nem magyarázható, mint hogy nem is kívánta Újlaki Lőrinc és szövetségeseinek az erejét letörni. Maga Bonflni is említi a király temesvári bevonulásakor, hogy Kinizsi már veszített régi keménységéből, és nem csak egészségi állapota miatt, hanem „mert sok főúrral újabban titkos szövetséget kötött, és emiatt nem mert nyíltan föllépni mohóságuk ellen”.128 Egy másik helyen pedig éppen azt hangsúlyozza, hogy Kinizsi halála adott lehetőséget a királynak arra, hogy lecsendesítse a régió belső ellenségeskedéseit, mivel Kinizsi „túlzott engedékenységgel támogatott egyes frakciókat”.129 Mindebből az következik, hogy 1493-1494-ben II. Ulászló kormányzatának egy igen erős főúri ellenzéke volt, amely alapjaiban fenyegette a király országon belüli szabad cselekvőképességét és hatalmát. Ez a csoportosulás 1493 januárjában jöhetett létre, amikor a bárók egy része — élükön Bátori Istvánnal és Szapolyaival — nehezményezte azt, hogy a király fontos kormányzati kérdésekben — mint például Bátori eltávolítása a vajdaságból — megkérdezésük nélkül, egy javarészt főpapokból álló csoportra támaszkodva döntött. Tudjuk, hogy Bátori és Szapolyai ekkor a király engedélye nélkül hagyták el az udvart, és az a hír járta, hogy a királynéval, Lőrinc herceggel, a Kanizsaiakkal, Perényi János-126 A 12 megyére 1. Engel, J. Chr.\ Geschichte i. m. 17. — Valkó és Szerém megyékre 1. 1494: DF 290 345. (232. old.) 127 A konfliktus története még feldolgozásra vár. Forrásainak egy jelentős része megtalálható Váradi Péter leveleskönyvében (DF 290 345.), vö. Wagner, Carolus-, Petri de Warda ecclesiarum Colocensis et Bachiensis canonice unitarum archiepiscopi epistolae cum nonnullis Wladislai II. regis Hungáriáé literis Petri causa scriptis. Posonii et Cassoviae, 1776. — Néhány vonatkozó eseményt megemlít: Fedeles T: A király i. m. 46-49. — A Kishorváték és a Geréb testvérek közötti háborúskodás miatt nehezen gondolható, hogy Kinizsi — a Gerébek fogadott apja (vö. Horváth R. - Neumann T: Ecsedi Bátori István i. m. 112-113., 580. jegyz.) — kezdetben jó barátságot ápolt volna velük, így az ügyben folyamatosan megmutatkozó tétlensége bizonyára Újlakival való kapcsolatának a következménye. 128 Paulus enim ex pristina severitate múltúm remiserat sive, quod nova societate, qua se cum multis proceribus occulte devinxerat, aperte eorum cupiditatibus obviam ire non auderet ... — Bonflni V/TV/81. (Az idézet: Kulcsár ford. 988.) 129 Bonflni V/IV/106. Az idézett rész: Kulcsár ford. 990. — A Bonfininél olvasható szövegből — His rebus peractis rex inde ad Baciam ... ascendit, úti armis provinciám intestino bello fluctuantem pacaret; occasione maximé e recenti Pauli morte quesita, qui nimia indulgentia nonnullorum factiones aluerat — a Kinizsi halálára utaló részt Kulcsár Péter úgy fordította, hogy „a zavargásra elsősorban Pál nemrég történt halála adott okot”. Véleményem szerint a szövegrész a pacaret szót fejti ki és valójában arra utal, hogy Kinizsi halála a király számára biztosított lehetőséget a béketeremtésre. A szöveg további részének logikájából természetesen az adódik, hogy Kinizsi addig Kishorvátékat, azaz Újlaki szövetségeseit támogatta.