Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
406 NEUMANN TIBOR támadás miatt nem is hallunk szervezéséről. Pedig Bonfini leírásának időrendje is egyértelművé teszi a helyzetet: mintha Kinizsi haláláig nem lett volna meg a kedvező politikai széljárás a herceg elleni támadás megindításához. Ez az egybeesés felveti tehát azt a lehetőséget, hogy Lőrinc herceg jól ismert és a királyi propaganda által hangoztatott bűnei — sértetlenségért cserébe átengedte a törököket a birtokain, királyi adószedőket öletett meg, a király hívásának többször nem tett eleget121 — csak hivatalos ürügyet biztosítottak a király vele szembeni fellépéséhez. Mivel a hadjárat Szapolyai nádor és Corvin János helyzetét is befolyásolta, elengedhetetlen, hogy az 1493-1494. évi belpolitikai események jobb megértése érdekében megvizsgáljuk a legfontosabb szereplők, Szapolyai, Kinizsi és Újlaki kapcsolatát, amely számos eddig szándékosan nem érintett kérdésre adhat az eddigieknél kielégítőbb választ. Bonfini az 1493. őszi — a bajmóci támadás előtti — budai országgyűlés ismertetése során tér ki arra, hogy a király tétlenségét leginkább Szapolyai és Lőrinc herceg, „aki szinte testvéri egyetértésben és rokonságban is volt a nádorral”, ostorozta.122 A „rokonságra” (affinitás) való hivatkozás abból következett, hogy a nádor és a boszniai herceg valamikor ezt megelőzően — egymást nyilván testvérré fogadva — kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek.123 Ez a szoros kapocs, mint majd látjuk, a hadjárat alatt is kitapintható lesz. Hasonló a helyzet Kinizsivel is: ő egy fennmaradt fogalmazvány vagy másolat szerint 1492. szeptemberben a Trencsén megyei Léva, Kasza és Lietava, valamint a Veszprém megyei Somló várait Szapolyai nádor zálogába bocsátotta 40 ezer forintért.124 125 Szó sem volt valós pénzmozgásról: a várak Kinizsi kezén maradtak, ráadásul éppen a nádor egyes uradalmai — mint láttuk, a Poki Antallal kötött szerződéskor a Veszprém megyei Ugod vára bizonyosan — kerültek ideiglenesen a temesi ispán kezére, akinek halála után Szapolyai e szerződésnek köszönhetően ismét közel ezer jobbágyportával lett gazdagabb.126 A fentebb ismertetett, Szucsánnyal kapcsolatos tárgyalás is egyértelműen jelzi, hogy Kinizsi messzemenően tekintettel volt a nádor kívánságaira, és politikai következményekkel járó terveiben is támogatta őt, még saját kastélyát is a rendelkezésére bocsátotta. Aligha véletlen ezek alapján, hogy a nádor és Corvin János közötti tárgyalásoknak Kinizsi adott otthont. Szapolyai következésképpen komoly kapcsolatokat ápolt külön-külön Újlakival és Kinizsivel, de ahhoz, hogy egy Ulászló hatalmával szembeni, ellenzéki ligáról beszélhessünk, utóbbi két főúr között is ki kell mutatnunk a kapcsola-121 Fedeles T.: A király és a lázadó herceg i. m. 18-31. 122 Bonfini V/III/91. 123 Fedeles T: A király és a lázadó herceg i. m. 40-43. 124 1492. szept. 9.: DL 50 614. (Ismeretlen hiteleshely előtt.) 125 A nádor birtokainak kiegészülése a Kinizsi javak egy részével nagyságrendileg jól látható az 1494-1495. évi számadáskönyv adataiból: a nádornak Trencsén megyében 1494-ben 692, 1495- ben 1228+87 portája adózott, Kinizsinek 1494-ben 1094. Veszprémben Szapolyainak 1494-ben 657, 1495-ben 802, míg Kinizsinek 1494-ben 531. Mindez még kiegészítendő Kinizsi Pál Vas megyei, Somlóhoz tartozó birtokaival is, amelyek 1494-ben 174 portát tettek ki, 1495-ben Szapolyai itteni 250 portájába olvadtak bele. Az adatokat ld. Engel. J. Chr.: Geschichte i. m. 22., 24., 26-27., 131., 140., 146.
