Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
366 FELD ISTVÁN állandóan az adott objektumot a birtokos, hisz egy olyan értékes üvegedényről, mint amilyen töredékei Bene várából ismertek,86 aligha dönthető el, hogy tulajdonosa hosszabb vagy csupán pár napos várbéli tartózkodása során ejtette el. Sőt, még az sem zárható ki, hogy nem a várbirtokos Aba nembeli Csobánkák, hanem a bizonyára szintén magánbirtokosnak tekinthető várnagyuk használati tárgyáról van szó!87 Elméletileg természetesen elképzelhető, hogy mennyiségének növekedésével és értékelési módszereinek finomodásával társadalomtörténeti következtetések levonására is alkalmas lesz egykor a várakból előkerülő régészeti leletanyag. Ma mindenesetre ez még nem lehetséges, ugyanis korántsem dönthető el, hogy melyik társadalmi réteg anyagi kultúráját képezik a régész által napvilágra hozott tárgyak.88 így még csak részben fogadhatjuk el Miklós Zsuzsa, konkrét példákkal alá nem támasztott álláspontját, miszerint „az továbbra is kérdéses, hogy vajon a várak építtetői, tulajdonosai is ezekben laktak, vagy pedig csak a (fegyveres) szolgák. Komolyabb várépítmény és igényesebb háztartásra utaló leletek esetén feltételezhetjük, hogy — ha nem is állandóan — de a tulajdonos és/vagy a családja is ott élhetett”.89 Épp a várépítmények „komolysága” és a leletek „igényessége” az, amiről ma (még?) nem tudunk ebben a vonatkozásban érdemben nyilatkozni. Szólnunk kell azonban az erősségek említett hatalombiztosító szerepének néhány további kérdéséről is. Fügedi Erik a várak hadászati szerepét tárgyalva a magánbirtokosok erősségei egy kisebb részéről feltételezte, hogy azok nem „mentsvárak” voltak, hanem „stratégiailag fontos ponton” emelkedtek, s itt elsősorban fontos utak ellenőrzésére gondolt.90 Véleményünk szerint azonban itt is az Engel Pál által felvetett historizálás problémájával állunk szemben, hisz — ha csak az utak „ellenőrzését” nem szűkítjük le azok egyszerű megfigyelésére — a 13. században sem a váraknak az utakhoz való viszonya, távolsága, elhelyezkedése, s így az utóbbiaknak az előbbiekből való elérhetősége, sem az erős86 Koller B.: Castrum Bene i. m. 245., Abb. 7., Koller Bea - Polgár Balázs: 13-14. századi emailos díszítésű üvegpoharak a középkori Magyarországról. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 16. (2010) 45-46. 87 A várnagyok, továbbá szélesebb értelemben a földesúri família szerepére és jelentőségére: Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 46-50. 88 A várakból ismert leletanyag társadalomtörténeti értékelésének vitatott kísérlete a délnémet-svájci területekről: Christof Krauskopf: Tric-Trac, Trense, Treichel. Untersuchungen zur Sachkultur des Adels im 13. und 14. Jahrhundert. Braubach 2005. 89 Miklós Zs.: A Zengő i. m. 76. L. továbbá Miklós Zs. - Terei Gy.: Várak és települések i. m. 219., Mende-Lányvár és Csabdi-Vasztélypuszta -Várdomb „sok és rangos” leletére való általános utalással. Ebből következően az utóbbi erősség ásatásán és Kelemér-Mohosvár feltárásán előkerült jelentősebb mennyiségű gabona sem ad e kérdés egyértelmű megítéléséhez támpontot: Pusztai Tamás: A kelemén Mohosvár. Castrum 5. (2007: 1. sz.) 51-52., továbbá Szörényi G.: Gondolatok i. m. 54. és Horváth R.: Várépítés i. m. 86., 44.jegyz., utóbbi munkában Vasztélypuszta-Várdomb várként illetve rezidenciaként való értelmezésének tagadásával és feltételesen raktárként való értelmezésével. Érdekes kísérlet Délkelet-Erdélyből a (lakott) magánvárak építészeti forma (lakótorony) és leletek (edények, sarkantyúk) alapján való meghatározására: Bordi Zsigmond Loránd: 13-14. századi magánvárak Kovászna megyében. In: Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történetéből. Szerk. Sófalvi András - Visy Zsolt. Énlaka-Székelyudvarhely 2012. 115-148. 90 Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 60. Álláspontjával szemben: Simon Z.: A várak szerepének változása i. m. 115.
