Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
362 FELD ISTVÁN Jenő59 (sőt, kezdetben Engel Pál60) számára nem volt kétséges az írott forrásokban feltűnő várak szerepe. Véleményük szerint alapvetően hatalmi bázisként, egyúttal a birtokos székhelyeként, s így lakóhelyeként és nem utolsósorban uradalmi központként szolgáltak. Ami az utóbb említett szerepkört illeti, Engel Pál 1987-ben közzétett, többször említett munkája, valamint Horváth Richárd ezzel megegyező megállapításai61 alapján erősen kérdésessé vált, mennyire és főleg melyik időszakban szolgáltak a különböző erősségek a magánbirtokok tényleges igazgatási központjaként - a „váruradalom” fogalom általános, vagy legalábbis széleskörű használata mindenesetre nagy valószínűséggel valóban csak a 14. századtól tekinthető jogosnak. Az utóbb említett kutató újabb megfogalmazása ugyanakkor azonban úgy is értelmezhető, mintha egy korábbi eredetű építményt csak attól kezdve tekintettek (és neveztek) volna várnak, amikor egy uradalom fejévé vált.62 Ez nyilvánvalóan nem képzelhető el, gondoljunk csak az Engel Pál által idézett korai terra x cum suo Castro típusú adatokra, tehát amikor egy birtokon álló castrumot neveztek meg.63 Nem kevésbé vitatott és ugyancsak nehezen ítélhető meg egyértelműen a 13. század magánerődítéseinek lakóhely-szerepe. Csupán abban van egyetértés a témával foglalkozó egyes kutatók között, hogy az írott forrásokban feltűnő és régészeti módszerekkel kutatott erősségek méretük és befogadóképességük következtében aligha voltak alkalmasak a környék népének veszély esetén történő bemenekítésére — a IV Béla számos oklevelében64 deklarált cél tehát semmiképp sem teljesült —, hanem csupán egy család és szűkebb kísérete igényeit elégíthették ki.65 De nem csak Fügedi Erik és Szűcs Jenő kereste a nemesek állandó lakóhelyét a várakban - az előbbi kutató véleménye szerint a feudális felfogás szerint a nemesnek nem lakása, hanem kúriája van és ennek helye a vár66 -, hasonló álláspontot fogalmazott meg Kristó Gyula és Adrian Andrei Rusu is, bár erre vonatkozó közvetlen bizonyítékokat egyikük sem tudott felsorakoztatni. Úgy tűnik, Kristó Gyula a tartóményurak székhelyét eleve csak várban tudta elképzelni, s ezért találta meglepőnek, hogy Bonchidán (Bontáda), ahol Kán László négy oklevelet is kiállított, nincs adat egy korabeli erősség létére. Az erdélyi vajdai címet birtokló nagyúr dévai (Déva) — nem kizárt, hogy talán korábbi eredetű — domusa és az Ákos nembeli István előbb hasonlóképp megne59 A várakat az uradalom központjaként és egyúttal birtokosaik „újszerű” lakóhelyeként értelmezve: Szűcs J: Az utolsó Árpádok i. m. 27-32. 60 L. erre Feld István-. Engel Pál és a magyarországi várkutatás. Castrum 6. (2007: 2. sz.) 21. 61 Horváth R.: Várak és uraik i. m., különösen: 101. 62 Horváth R.: Várépítés i. m. 86. 63 Engel R: Töprengések i. m. 13. 64 Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 27. 65 L. erre többek között Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 60-61., Miklós ZsA Zengővár i. m. 77., Miklós Zs. : Tolna megye i. m. 433. Az, hogy az 1265-ben sikeresen védekező (régészeti kutatás által még csak részlegesen érintett, s így korabeli formáját tekintve ismeretlen) erdélyi Feketehalom (Codlea) várában bizonyítottan 39 személy tartózkodott, e megállapítást aligha vonja kétségbe: Zsoldos A.: Családi ügy i. m. 56., 1. ehhez még: Rusu A. A.: Castellare i. m. 512-513., továbbá újabban Szörényi G. A.: Gondolatok i. m. 51-52. 66 Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 9.
