Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 363 vezeti, majd cárjaként említett diósgyőri lakóhelye így véleménye szerint csak az ottani várakkal lehetett azonos. A források azonban ezt közvetlenül nem állítják, ahogy Aha Amadé egyetlen okleveléből sem következtethetünk arra, hogy az a különösen extrém földrajzi elhelyezkedésű gönci hegyi várban került volna kiállításra - erre sokkal alkalmasabb lehetett a közelben fekvő, hasonló nevű település, ahol a tartományúrnak (erdélyi kortársa bonchidai épületéhez hasonlóan) bizonyára egy udvarháza is állhatott!67 Hasonló lehetett a helyzet Diósgyőrben is, ahol az Ákosok curiáját Czeglédy Ilona a még csak részlegesen feltárt középkori pálos kolostor helyén keresi. Ezt csak később, de mindenképp a ma álló vár előzményének felépítése után kapták volna meg a szerzetesek.68 Adrian Andrei Rusu ugyanakkor részben félreértette a magyarországi kutatásban megfogalmazott álláspontokat, amikor mintegy azokkal szemben kifejezetten hangsúlyozta a várak állandó lakottságát.69- Ez utóbbi, alig vitatható tény ugyanis önmagában korántsem bizonyítja azt, hogy maga a birtokos és családja lakott volna azokban. Sem ő, sem a hazai történeti kutatás nem elemezte ugyanis alaposabban még azt, a véleményünk szerint ebből a szempontból különösen fontos, már az előzőekben is idézett jelenséget, amely markánsan elkülöníteni látszik a magyarországi várbirtokosok névhasználatát a nyugat-európai, sőt a szomszédos kelet-ausztriai előkelőkétől. Az utóbbiakétól eltérően ugyanis az itteni családok predicatumai nem várakról, hanem az általuk birtokolt falvakról származnak!70 Természetesen kivételek itt is adódnak, az 1297 után egyre következetesebben „trencséni” melléknévvel illetett tartományúr, Csák Máté71 mellett ilyennek tekinthető, ugyan csak már inkább a 14. századtól az Essegvári család.72 Ugyanakkor a Bana nemzetségbeli Jakab királyi kardhordót, szintén már a 13. század végén, nem csupán Cseszneki előnéwel említik a minden bizonnyal általa építtetett várról, de közeli birtoka — s talán ottani udvarháza — után Rédeiként is, jó példáját adva a főleg a késő középkorból ismert ügyintézési regionalitásra, azaz arra, hogy az oklevélkiállító-hely gyakran arról a várról/birtokról nevezte meg az érdekeltet, melyhez az adott jogügylet kapcsolódott.73 így ez utóbbi 67 Gyula Kristó: Residenzen von Territorialherren in Ungarn (1301-1320). In: „Quasi liber et pictura” i. m. 325-329., Göncre 1. Feld István: A gönci Amadé-vár. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1983-1984) 59-73., Nováki Gy. - Sárközy S. - Feld I.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye i. m. 46-48. 68 Czeglédy /.: A diósgyőri vár i. m. 9., 84. 69 Rusu, A. A.: Castellare i. m. 359-360., Adrian Andrei Rusu: Das Leben in den Burgen Siebenbürgens im 13-14. Jahrhundert. Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde 31. (2008) 1-2. 70 Simon Z.: A várak történeti szerepének változása i. m. 115., Feld A középkori várak i. m. 12. A kérdésről újabban, kissé ellentmondásos megközelítéssel: Szörényi G.A.: Gondolatok i. m. 56-57. - A kelet-ausztriai helyzetre 1. Karin und Thomas Kühtreiber: Frühe Herrschaftsbildung und Burgenbau im südöstlichen Niederösterreich. Savaria 31/2. (2007) 267-285 71 Kristó, Gy.: Residenzen i. m. 326. 72 Rainer Pál: Segvártól Essegvárig. Castrum 8. (2008: 2. sz.) 13-17. 73 Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 117., Engel P: Magyarország i. m. 294., az ügyintézési regionalitásra: Horváth Richárd: Várak és politika a középkori Veszprém megyében. PhD-disszertáció, Kézirat, Debrecen 2002. 27. (112. j.)