Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Pósán László: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és árvízvédelem a középkori Poroszországban II/335

Nógat deltavidék átlagosan alig 1-2 méterrel emelkedik csak a tengerszint fölé, de számos helyen még az alatti földek is előfordulnak.11 A Werderek nagyon termékeny területek, de amiatt, hogy alacsony fekvésük miatt gyakran elöntötte őket a víz, a nagyobb arányú gátépítésekig, vízszabályozásokig, a vízmentesítést, lecsapolást elvégző jelentősebb számú telepes ide telepítéséig (azaz a 14. század közepéig) csak nagyon kevés ember élt ezen a vidéken.12

A Visztulához hasonlóan a többi nagyobb poroszországi folyó, mint a Passarge (Palika), az Alle (Lyna / Lava) vagy a Pregel (Pregola) völgye is alacsonyan fekvő, mocsaras, alföldi táj volt. A Passarge-tól keletre eső földeket, jórészt a Pregel és az Alle vidékét a középkorban „porosz mélyföldnek” („partes inferiores”)13 nevezték, ahol a legnagyobb mocsarak és lápok terültek el. Különösen Labiau (Poleszk) és Insterburg (Csernyakovszk) vidékén voltak hatalmas mocsarak. A Labiau környéki mocsár kiterjedése például a 200 négyzetkilométert is elérte.14 De a Pregel alsó folyásvidéke ugyancsak szinte egybefüggő ingoványt alkotott.15 A porosz földeket a folyók, patakok és mocsarak sokasága mellett számtalan kisebb-nagyobb tó is borította, amelyek hóolvadáskor vagy nagyobb esők idején éppúgy áradással fenyegettek, mint a folyóvizek. A felszíni vizek bősége miatt érthető, hogy a 14. század utolsó harmadában és a 15. század elején a porosz területekről készített úti beszámolókban nem is annyira az utak, hanem sokkal inkább a mocsarakon, tóvidékeken és folyókon történő átkelést lehetővé tevő gázlók voltak feltüntetve.16 A gázlók korabeli fontosságát jelzi az is, hogy 1343-ban a lovagrendi állam és a mazóviai hercegség közötti határ megállapításakor az egyes folyóknál lévő átkelőhelyekhez kötődően húzták meg a határvonalat.17 A térségben élő porosz népesség, majd az ide érkező első telepesek lakóhelye és megélhetése szempontjából a vízrajzi viszonyok voltak a meghatározóak. A felszíni vizek bősége és a magas talajvíz miatt szántóföldi művelésre és megtelepedésre egyaránt csak a dombhátakat, magasabban fekvő területeket használhatták.18 Ez a helyzet csak a tervszerű kolonizációval együtt járó gát- és vízelvezető árkok építésével változott meg. Addig, amíg a porosz földek meghódításáért vívott háborúk tartottak (1230-1283),19 a Német Lovagrend még nem tudott a termékeny Visztula-delta lakhatóvá s művelhetővé tételével foglalkozni. Az 1237-ben alapított Elbing például még a 13. század végén

ÁRVÍZVÉDELEM A KÖZÉPKORI POROSZORSZÁGBAN 337

11 Mapa Rzeczypospolitej Polski. Wojskowy Instytut Geograficzny. Warszawa 1934.

12 Jähnig, B.\ Erwerbspolitik und Wirtschaftsweise i. m. 140.

13 Petri de Dusburg: Cronica terre Prussie. In: Scriptores rerum prussicarum. Die Geschichtsquellen der preußischen Vorzeit bis zum Untergange der Ordensherrschaft. Bde. I-V Hg. Theodor Hirsch, Max Toeppen, Erich Strehlke. Leipzig 1861-1874. (a továbbiakban: SRP) I. 69.

14 Georg Hermanowski: Ostpreußen. Augsburg 1996. 120-121., 294-295., 260.

15 Albert Zweck: Über die Entstehung des Flusslaufes der Deime. Altpreußische Monatschrift 33 (1896) 117-120.

16 Eric Christiansen-, The Northern Crusades. The Baltic and the Catholic Frontier, 1100-1525. London 1980. 161-163.

17 Elzbieta Kowalczyk: Topográfia granicy mazowiecko-krzyzackiej w swietle ugody granicznej z listopada 1343 roku. Kwartalnik Historyczny XCIX (1992) 1. sz. 36-43.

18 Werner Giere: Grundfragen der Siedlungsforschung in Nordosteurope. Altpreußische Forschungen 15 (1938) 1-3.

19 Pósán László: A Német Lovagrend története a 13. században. Debrecen 1996. 118-206.