Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287

328 CSÁKÓ JUDIT véljük, hogy az uralkodók hibás rendje valamiféle királylistára lenne visszave­zethető, ám az ezen szereplő feljegyzések még ahhoz sem lehettek elégségesek, hogy a szerző megfelelő genealógiát rajzoljon. Ennek alapján arra gondolha­tunk, hogy a Magyar-lengyel Krónika szerzője szóban kaphatott tájékoztatást a magyar történelemről, amelyről ennek következtében csupán bizonyos mor­zsák jutottak el hozzá. Részben azért, mert célja egy lengyel elemekkel színe­zett magyar história elkészítése volt, részben pedig azért, mert informátora közléseire nem tudott már pontosan visszaemlékezni, egy meglehetősen furcsa, inkább irodalminak tekinthető alkotás jött létre - talán ez is volt a lejegyző ere­deti szándéka.156 Közvetett módon azonban mégiscsak kapcsolódhat szövegünk a magyar elbeszélő hagyományhoz: krónikásunkat minden bizonnyal a hazai gestaszerkesztmény alapján informálták. Hogy ez valóban így történhetett, azt alátámaszthatja az, hogy a kútfő olyan apró momentumról is tudni látszik, mint Aha Sámuel és Abasár kapcsolata. Szent István feleségének negatív voná­sokkal megfestett portréja ugyanakkor egyértelműen jelzi, hogy a forrás szer­zője nem 11-12. századi szövegek, hanem az 1213 után keletkezett gestaredak­­ció alapján nyerhetett képet a magyar történelemről. * Tárgyalnunk kell egy további kérdést is: vajon milyen forrásokból táplál­kozott a Magyar-lengyel Krónikában olvasható Attila-történet?157 A korábbiak­ban arra mutattunk rá, hogy a mű — az egyes részletek vizsgálata alapján — nem áll filológiai rokonságban a magyar elbeszélő forrásokkal: igaz ez nem csu­pán a krónika utolsó egységére, de a szöveg elején olvasható fiktív őstörténetre is. Vallhat-e azonban szerkezetében a krónika egy korabeli összefüggő magyar szöveg struktúrájáról? A fentiekben idézett szöveghelyek is illusztrálhatják, hogy kútfőnknek az az egysége, amely István uralkodásának második feléről, il­letve a Szent Lászlóig terjedő magyar történetről számol be, a szerzői fantázia termékének tekinthető passzusok ellenére is tükrözi valamelyest a gestaszer­kesztmény vonatkozó — egyébként terjedelmesebb — capz/tjaiban elbeszélt históriát. Feltételezhetjük-e ugyanakkor a forrásunkban olvasható Attila-törté­net alapján, hogy Anonymus és Kézai elbeszélése között, vagyis a 13. század de­rekán bővült volna a magyarországi hun hagyomány? Nézzük meg először is, milyen elemekből áll össze a Magyar-lengyel Kró­nikában olvasható őstörténet! Attilát (Aquilát) szerzőnk a) magyar uralkodó­ként jeleníti meg, és röviden bemutatja b) a király európai harcait: ennek elbe­szélésében egy teljes caputot szán a c) Szent Orsolyára és a kölni szüzekre vo­natkozó históriának. Ezt követi d) a magyar honfoglalásnak a horvát-szlavón hagyománnyal ötvözött meséje, amely szerint a magyarok nem Árpád, hanem Attila vezetésével érkeznek meg Pannóniába, mégpedig Szlavónia irányából. A 156 A műfaj kérdéséhez vö. Ryszard Grzesik: Die ungarisch-polnische Chronik - ein Blick des ungarischen Hofes auf die eigene Vergangenheit. In: Die Hofgeschichtsschreibung im mittelalter­lichen Europa. Hrsg. Von Rudolf Schieffer - Jaroslaw Wenta. Torun 2006. 119-128. 157 A kérdéshez 1. Ryszard Grzesik'. Attyla a Stowianie. Przyczynek do wyobrazenia o kontak­­tach hunsko - stowianskich w sredniowiecznych zródlach narracyjnych. Roczniki Historyczne 59. (1993) 33-42.; Uö.: European motifs i. m., kül. 48-53.

Next

/
Oldalképek
Tartalom