Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
326 CSÁKÓ JUDIT gyar-lengyel Krónikát éppen azzal a Knauz-krónikával hozza összefüggésbe, amelyet az Imre hercegre vonatkozó hagyomány kapcsán korábban idéztünk. Azonban a szövegnek nem a zágrábi Knauz-kódexben fennmaradt, a filius unicus fordulatot őrző változata tartalmazza a számunkra érdekes momentumot, hanem a Cornides-kódexként is emlegetett Párizsi Kódex szövegvariánsa. Hóman a két kútfő rokonságát azzal látta bizonyítottnak, hogy mindkét forrás Albaként ismeri Aba Sámuelt.147 Chronicon Knauzianum (P) Expulso Petro rege, Álba in regem coronatur, regnavit tribus annis, expulsus et interfectus propre villám Abaad nomine, penes Tijsciam, anno Domini millesimo quinquagesimo octavo et sepultus est in suo monasterio Sao, quod ipse fundavit. Chronicon Hungarico-Poloniacum (c. 13.) (...) Álba interfectus est iuxta paludem, qui est in medio camporum propre Pestsch, unde usque in hodiemum diem appellatur palus Albe regis. Úgy véljük azonban, hogy a korábbi esetekhez hasonlóan a források közötti filológiai kapcsolat itt sem tekinthető egyértelműnek. Véleményünk szerint a névalak torzulása egymástól függetlenül is keletkezhetett a munkákban: az általunk vizsgált krónika — talán lengyel származású — lejegyzője a számára ismeretlenül csengő magyar nevet egy latinosabb alakkal cserélte fel, és ehhez hasonlóan járhatott el a Knauz-krónika adott változatának összeállítója is. Egy dologban azonban mindenképp igazat kell adnunk a szövegrészietek párhuzamára a figyelmet ráirányító Hómannak: Álba mocsarának, vagyis Abasárnak az említése valóban erős hasonlóságot mutat az Aba haláláról és Sár monostorában való eltemetéséről beszámoló magyar tradícióval, amely a krónikakompozícióban148 is olvasható. Az azonban, hogy szerzőnk földrajzilag sem tudja elhelyezni a helyszínt — Aba Sámuel megölését a Tisza vidéke helyett Pest mellé lokalizálja —, illetve az, hogy a magyar forrásokban szereplő Sár helynév helyett mocsarat emleget, valószínűleg arra utalhat, hogy szóban hallott történetet próbált a krónikás — kissé elhomályosult emlékei alapján — lejegyezni. 2. Végezetül kitérnénk itt a krónika azon momentumára, amely Szent László uralkodását beszéli el. A hosszúnak korántsem tekinthető szövegrészben — amely ráadásul, ahogyan azt már fentebb bemutattuk, a Haliccsal kapcsolatos megjegyzés révén a krónikás saját korára is utal — Hómannak nem sikerült igazi filológiai párhuzamokat kimutatnia a magyar elbeszélő hagyománnyal.149 A részletek elemzése során a Magyar-lengyel Krónikát a Szent László-legendával is összevető Grzesik arra a következetésre jutott, hogy forrásunk uralkodóképe és a hagiográfiai munkában ábrázolt szentportré közös, 11-12. századi forrásra vezethetők vissza.150 Bár a legenda és a krónikakompozíció textusainak vonatkozásában Gerics József is hangsúlyozta, miszerint a legenda valóban merített a gestaszerkesztmény vonatkozó fejezeteinek szövegéből,151 még147 Chronicon Knauzianum i. m. 330., ChHP (ed. Karácsonyi) 65., illetve ChHP (ed. Deér) 319. 148 Chronicon Hungarici i. m. 332. 149 Hóman B.\ A Szent László-kori i. m. 37-39. 150 Grzesik, R.\ Krónika w^giersko-polska i. m. 73. 151 Gerics József: Krónikáink és a Szent László-legenda szövegkapcsolatai. In: Középkori kútfőink i. m. 113-136.
