Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
A MAGYAR-LENGYEL KRÓNIKA ÉS A HAZAI ELBESZÉLŐ HAGYOMÁNY 325 A külhoni kútfőkben142 egyébként csupán Albericus Trium Fontiumnál fellelhető negatív Gizella-kép143 egyértelműen bizonyítja tehát, hogy a krónikásunk nem a 11-12. századi tradíció, hanem valamiképpen a 13. századi írott hagyomány alapján tájékozódott.144 A szövegrészlet tovább gyengíti azon hipotéziseket, amelyek a Magyar-lengyel Krónika korai keltezésével kapcsolatosak: amennyiben elfogadjuk, hogy a gonosz királyné alakját valóban az akkorra már a magyar elbeszélő hagyományban is lejegyzett Gizella-történet alapján festette meg az ismeretlen történetíró, úgy a szöveg keletkezését mindenképpen 1213 utánra kell helyeznünk. A champagne-i krónikával még egy ponton mutatható ki párhuzam Szent István feleségének ábrázolásában: a magyar gestaszerkesztménnyel ellentétben mind a dolgozatunkban tanulmányozott forrás, mind pedig a troisfontaines-i történetíró hírt adnak Gizella haláláról. Míg Albericus szerint a királynét gonosztetteiért meggyilkolták, addig a Magyar-lengyel Krónika úgy tudja, hogy — miután öccsét, Henriket Esztergom mellett a Boleszló és a Szent István-fiak seregei ellen vívott ütközet során megölték — fájdalmában hirtelen halállal meghalt.145 Bár lehetséges, hogy a kútfő sok más momentuma mellett jelen epizód is a történetíró fantáziájának terméke, megkockáztathatjuk azt a feltevést is, miszerint a 13. század elején lejegyzett hazai gestaváltozat — amelynek alapján talán mind Albericust, mind pedig a Magyar-lengyel Krónika lejegyzőjét szóbeli informátorok tájékoztatták — esetleg tartalmazhatott valamiféle, a későbbi hagyományban nem szereplő híradást a királyné elhunytáról. Amennyiben valóban szerepelt egy ilyen momentum az 1213 utáni gestaszerkesztményben, úgy az — véleményünk szerint — közelebb állhatott az Albericusnál rögzített, a Gertrúd-merénylet hatását tükröző leíráshoz. III. A „rosszakarat mérgével teli viperaként”146 bemutatott királyné históriájával tulajdonképpen át is tértünk krónikánk harmadik egységére, István utódainak Szent László uralkodásig ívelő történetére. Az elbeszélés e részéből két momentumot szeretnénk megvizsgálni: az Aha Sámuel — vagy ahogyan forrásunk nevezi: Álba — halálával kapcsolatos híradást, illetve Szent László ábrázolását. 1. Hóman Bálintnál olvashatjuk, hogy elbeszélésünknek azon részlete, amely Aha Sámuel halálhírét rögzíti, szintén közelebbi rokonságot mutathat egy hazai elbeszélő forrással: a Szent László-kori ősgestát feltételező dolgozat a Ma-142 A Gizellára vonatkozó külhoni elbeszélő forrásokat 1. Uzsoki András-. Gizella, az első magyar királyné sírja. Vár ucca tizenhét 8. (2000: 1.) 116-132. A magyar és külhoni elbeszélő hagyományban megjelenő Gizella-ábrázolással kapcsolatban 1. még Döry Ferenc: Szent István családi története i. m. 569-570., 573., 576-583.; Gombos F. Albin: Szent István a középkori külföldi történetírásban. In: Emlékkönyv Szent István halálának i. m. III. 219-324.; Váezy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány. Levéltári Közlemények 18-19. (1940-1941: 1.) 304-338. A királyné fiktív genealógiájával, Burgundiái Vilmostól való származásával is foglalkozik továbbá David, P: La prétendue chronique i. m. 34-40. 143 „illa Gisla regina, ut dicunt, multas malitias in terra illa fecit et ad extremum post mortem sancti regis mentis exigentibus interfecta fuit” - Chronica Albrici i. m. 779. 144 Arról, hogy a tradíció eredetileg is írásban alakulhatott ki, 1. Körmendi T: A Gertrúd királyné elleni merénylet i. m. 201. 145 ChHP (ed. Karácsonyi) 65., ill. ChHP (ed. Deér) 319.; Chronica Albrici i. m. 779. 146 A lengyel-magyar vegyes krónika i. m. 239.
