Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
324 CSÁKÓ JUDIT dőszent nevét az Árpád-kori magyar történelem kútfőinek sorában a Magyar-lengyel Krónika mellett ugyancsak Albericus Trium Fontium feljegyzése őrizte meg.137 Albericus (1010) (...) sanctus Adalbertus Pragensis episcopus regem Stephanum ad fidem convertit et baptizavit, et ipse rex sua predicatione Ungaros convertit er maiorem ecclesiam Strigonii in honorem sancti Adalberti instituit (...) Chronicon Hungarico-Polonicum c. 7. Crastina autem die, orto iám sole conveniunt simul et osculum pads acceperunt, simulque complexu manibus ad kathedralem ecclesiam Strigoniensem, que tunc in honorem sancti martyris Adalberti, Polonorum et Ungarorum apostoli novo opere fabricabatur, pervenerunt. Kérdéses azonban, hogy az egyezés alapján közös forrást kell-e sejtenünk Albericus és Chronicon Hungarico-Polonicum híradása mögött. Ahogyan azt a francia forrás tanulmányozása során mind Latzkovits László, mind pedig Csóka J. Lajos kiemelte,138 a székesegyház Adalbert-patrociniuma a korban közismert információ lehetett: nem kell tehát feltétlenül olyan írásbeli tudósítást feltételeznünk, amely István történetébe az esztergomi egyház védőszentjének nevét is beépítette. 3. A magyar elbeszélő hagyomány és a dolgozatunkban vizsgált kútfő viszonyának megismerése szempontjából talán legérdekesebb az a krónikarészlet, amely Szent Istvánnak — a forrás szerint egyébként második — feleségéről beszél.139 Bár Gizellát a szöveg nem nevezi meg, a Magyar-lengyel Krónika vélhetően a vele kapcsolatban 1213 után kialakult hagyományt tükrözi. A Gertrúd-merényletet követően épülhetett be a magyar gestába az a tradíció, amely II. András német származású feleségének bűneit István szintén idegenből jött hitvesére vetítette vissza: ezt az elbeszélést tartalmazhatta már a 13. század első évtizedeiben létrejött keresztény magyarok gestája is.140 Talán krónikásunk azért adott elbeszélésében két feleséget is Szent Istvánnak, mert a Gizelláról szóló egymással ellentétes híradások megtévesztették: úgy vélte, a jámbor királyné és a gonoszságairól elhíresült asszony két különböző személy lehetett. Közvetlen filológiai egyezések itt sem mutathatók ki a krónikakompozícióval, ám a későbbiekben fiktív genealógiával is kibővített Gizella-történetnek számos eleme — így például az az adat, miszerint István halála után az özvegyen maradt királyné idegen származású fivérét támogatta a trónon — felbukkan forrásunkban.141 137 Chronica Albrici i. m. 779.; ChHP (ed. Karácsonyi) 41-42., ill. CHP (ed. Deér) 311. 138 Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 653.; Latzkovits L.\ Alberik világkrónikájának i. m. 80., 91-92. 139 Grzesik, RKrónika w^giersko-polska i. m. 67-70. 140 Gizella alakjával kapcsolatban részletesebben 1. Kristó Gy.\ Szent István és családja i. m. 221-224. 141 ChHP (ed. Karácsonyi) 55-56., 60-61., 65., illetve ChHP (ed. Deér) 315., 317., 317. Chronicon Hungarici i. m. 320., 322-323.
