Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
A MAGYAR-LENGYEL KRÓNIKA ÉS A HAZAI ELBESZÉLŐ HAGYOMÁNY 323 A részletek132 összevetése alapján láthatjuk, hogy a Magyar-lengyel Krónika szerzője is úgy tudta, hogy Istvánnak több, csecsemőkorban elhalt gyermeke volt; ennek ellenére azonban egy fejezettel később saját maga nevezte — az előző passzus információját pontatlanul visszaadva — egyetlen fiúnak Imrét. Szerzőnk saját maga is alakított az István-iáta szövegén: kézenfekvőnek tűnhet, hogy az Imre temetésére vonatkozó tagmondatot a filium unicum kifejezéssel ő maga szúrta be — a korábban elmondottakat kissé pontatlanul visszaadva — elbeszélésébe. Egy dolog világosan látszik azonban: a fordulat mindenképpen az eredeti tradíció ismeretében került be a lengyel-magyar történetbe. Nem tűnik tehát igazolhatónak azon tétel, miszerint a krónika az említett ponton feltétlenül az Istvánnak csupán egyetlen fiáról tudó magyar gestairodalom valamiféle (közvetett) ismeretét tükrözné. Biztos-e ugyanakkor, hogy ezt az eshetőséget el kell vetnünk? Albericus világkrónikája, a Missale Strigoniense,133 illetve a Knauz-krónika családjához tartozó szövegek alapján elképzelhető, hogy a 13. századi Magyarországon ténylegesen létezett olyan hagyomány, amely akár a László-, akár pedig az István-legenda szövegének torzulása következtében már valóban a szent király egyetlen fiának tartotta Imrét. Bár a Magyar-lengyel Krónika szerzőjének nem kellett feltétlenül találkoznia ezzel a tradícióval, egy részlet talán figyelmet érdemel: forrásunkhoz hasonlóan mind a francia kútfő, mind pedig a Chronicon Knauzianum Imre halála kapcsán rögzíti a filológiai irodalomban hosszas viták tárgyává tett unicus jelzőt:134 Albericus Trium Fontium (1041) Sanctus rex de Ungaria Stephanus primus christianus leche filius vivente patre decessit et a primo duce Almo Septimus, filium habuit unicum virum sanctum nomine Hemericum, qui vivente patre decessit. Chronicon Knauzianum (Kn) Hie habuit filium unicum Sanctum Emericum, qui decessit in virginitate ante patrem et ascriptus est catalogo sanctorum. Chronicon Hungarico-Polonicum c. 9. (...) et unicum filium suum sepultum (...) Mindennek ellenére azonban — mivel a fordulat használatával kapcsolatban egyértelműen nem tudunk állást foglalni — úgy látjuk, hogy a Magyar-lengyel Krónika e részlete135 sem lehet alkalmas azon hipotézis alátámasztására, miszerint szövegünk és a hazai krónikáshagyomány között közvetlen kapcsolatot kellene feltételeznünk. 2. A krónika nem kölcsönöz valamennyi Szent István korával kapcsolatos információt Hartvik püspöktől. A koronakérés kibővített történetében helyezi el azt a Hóman és Grzesik által is kiemelt momentumot, miszerint az esztergomi székesegyházat Szent Adalbert tiszteletére alapította első királyunk.136 A hír érdekességét ismét az adja, ami az Imrével kapcsolatos hagyományét is: a vé-132 Legenda Sancti Sancti Stephani regis i. m. 427., 429.; ChHP (ed. Karácsonyi) 52-53., 54-55., ill. ChHP (ed. Deér) 314-315. 133 L. hollók J.: Szent Imre alakja i. m. 74-75. 134 Chronica Albrici i. m. 786.; Chronicon Knauzianum et chronica minora eidem coniuncta. Ed. Emma Bartoniek. In: SRH II. 329-330. (A kérdéses hagyományt a Zágrábi Kódexben fellelhető szövegváltozat őrzi, ám nem tartalmazza azt a Párizsi Kódex [Cornides-kódex].) 135 ChHP (ed. Karácsonyi) 54., ill. ChHP (ed. Deér) 315. 136 Grzesik, R.: Krónika w<;giersko-polska i. m. 66.
