Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
316 CSÁKÓ JUDIT ma hangsúlyozza a Sóvárhoz vezető útvonal fontosságát is:107 a helynév minden bizonnyal ezen, a lengyel területek felé haladó út kiemelkedő jelentősége révén kerülhetett be krónikánkba, és nem pedig azért, mert egy hipotetikus szepességi krónikás Magyarország északi vidékein rendelkezett helyismerettel. Fejtegetéseinkkel arra szerettünk volna rávilágítani, hogy sem Ryszard Grzesiknek a Magyar-lengyel Krónikában szlavóniai lejegyzésű szöveget sejtő, sem pedig Martin Homzának a kútfő szepességi keletkezését bemutató tézisei mellett nem szólnak kikezdhetetlen érvek. A kútfő lejegyzésének helyével kapcsolatban pontosabbat magunknak sem sikerült meghatároznunk, ám vélekedésünk szerint — a krónika szlovák, illetve lengyel kutatójával ellentétben — nem kell feltétlenül magyar földön született elbeszélést látnunk a 13. századi historiográfia igencsak problematikus — és ráadásul magyarországi kéziratban ránk sem maradt — alkotásában. Témánk szempontjából sokkal nagyobb jelentősége van a keletkezés idejének: ezzel kapcsolatban annyit állapíthatunk meg, hogy — Grzesik teóriáját elfogadva — a Magyar-lengyel Krónikára alighanem egy, a 13. század közepe táján vagy inkább valamivel azt megelőzőn keletkezett forrásszövegként kell tekintenünk. A kútfő genezisére vonatkozó kérdések újbóli körüljárása a forrást övező számos bizonytalanság ellenére is azt mutatja, hogy — amennyiben az elbeszélésnek a magyar krónikáshagyományhoz fűződő viszonyát kívánjuk meghatározni — nagy valószínűség szerint a II. András-kori (írott) hagyományban kell a krónika előzményeit vagy párhuzamait keresnünk. III. A következőkben egyetlen elemét kívánjuk megvizsgálni annak a már fentebb is vázolt teóriának, amelyet Ryszard Grzesik a 13. századi elbeszélés lehetséges forrásainak vonatkozásában megalkotott: a lengyel történész a magyar krónikacsaládhoz tartozónak ítélte a szöveget, és azt — bizonyos momentumaiban — a napjainkra már elveszett Gesta Ungarorummal rokoni tóttá.108 Monográfiájában külön fejezetet szentelt elbeszélő hagyományunk és a Magyar-lengyel Krónika kapcsolatának: az erre vonatkozó észrevételeit részben olyan szövegpárhuzamokra építette, amelyekre korábban Hóman Bálint is felhívta már a figyelmet. Grzesik — a Szent László-kori ősgestát feltételező dolgozat nyomdokain járva — arra a következtetésre jutott, miszerint az elsősorban Anonymus regényes elbeszélésével és a krónikakompozícióval kimutatható egyezések egyetlen, napjainkra már elveszett ősforrásra lennének visszavezethetőek.109 Miután azonban Hóman téziseit ma már többszörösen meghaladottaknak tekinti a hazai krónikakutatás,110 kérdésessé válhat, mennyi hitelt adhatunk az 107 Kristó GyA vármegyék kialakulása i. m. 410. Az útvonal fontosságáról 1. még: Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998. 49. 108 Grzesik, R.\ Sources of a story i. m. 98-99. 109 Grzesik, R.: Krónika wggiersko-poLska i. m. 55-76. 110 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 37-39. Hasonló szövegpárhuzamokat állapított meg Hóman Albericus Trium Fontium krónikája és a magyar elbeszélő források között, ezeket azonban
