Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
A MAGYAR-LENGYEL KRÓNIKA ÉS A HAZAI ELBESZÉLŐ HAGYOMÁNY 315 né környezetéhez tartozó személyről elképzelhetetlennek véljük, hogy egy, a Chronicon Hungarico-Polonicumhoz hasonlóan zavaros történeti alkotást jegyezzen le. Még akkor sem tartjuk Homza feltételezését valószínűnek, ha a krónikás célja nem annyira történeti feljegyzés, mint inkább egy, az anonymusi honfoglalás-históriához hasonló regényes elbeszélés létrehozása volt. Eleve megkérdőjelezhetőnek véljük a szlovák történésznek azt a módszerét, amellyel a 13. századi szerző műveltségét vizsgálja: a feltételezett krónikás helyismeretével kapcsolatban az egész műből mint egységből von le következtetéseket.103 Teszi ezt Homza annak ellenére, hogy a Chronicon Hungarico-Polonicum több különféle hagyományból építkezik, és ennek megfelelően Köln vagy Aquileia említése — a lejegyző tájékozottsága vagy esetleges utazásai helyett — legfeljebb az Attila- és a Szent Orsolya-hagyomány ismeretéről, Rómáé pedig a Hartvik-legenda megfelelő szöveghelyének felhasználásáról árulkodhat. 4. Végezetül térjünk vissza még egy pillanat erejéig arra, milyen jelentőséget töltött be akár a Szepesség, akár pedig Sáros a krónika lejegyzésének idején! A számunkra érdekes periódusban a szepesi vidéket Kálmán kormányozta: II. András másodszülött fia 1229-ben már bizonyosan, de talán már az 1216. évtől jogokat gyakorolt a térségben, amely egyfajta hátországot képezhetett a halicsi királyi méltóságot egyidejűleg viselő Árpád-házi herceg számára.104 A Szepességet birtokló Kálmán herceg házassága mellett több olyan momentuma is van tehát a terület történelmének, ahol a lengyel és a magyar história összefonódni látszik.105 Egyéb konkrét adat híján azonban — véleményünk szerint — a Magyar-lengyel Krónikának a Szepességhez való kapcsolása aligha egyéb első hallásra talán csábítónak tűnő hipotézisnél. Korábban nagy hangsül yt fektettünk a krónikának arra a sajátosságára, hogy a Tarca völgyében, tehát hasonlóképpen Eszak-Magyarországon elhelyezkedő Sóvárat nem egy alkalommal szerepelteti. Talán a sárosi vidék erdőispánság mivolta106 tükröződik a krónika azon információjában, miszerint a lengyel uralkodó erre a részre vonult volna vissza vadászni. A castrum Salisnak nevezett helyről — amelyet egy 1261. évi oklevél mond districtusnak — tudjuk, hogy sóbányászata révén a 12-13. század folyamán különálló királyi birtokközpontként működhetett, és csak ezt követően kerülhetett a terület Sáros vármegyéhez. Egy 1230-ban kelt diplo103 Homza, M.: Uhorsko-polská krónika i. m. 23. 104 Zsoldos Attila'. Szepes megye kialakulása. Történelmi Szemle 43. (2001: 1-2.) 25-26. 105 Orbán Imre: Lengyel-magyar kapcsolatok. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál - Makk Ferenc. Bp. 1994. 404-405.; Fekete Nagy A.: A Szepesség i. m. 20-2.; F. Font Márta: II. András orosz politikája és hadjáratai. Századok 125. (1991: 1-2.) 124.; Zsoldos A.: Szepes megye i. m. 29. A magyar-lengyel kapcsolatokról 1. még Kristó Gyula: A magyarok és a lengyelek kapcsolatai a 11-12. században a források tükrében. Történelmi Szemle 42. (2000: 1-2.) 14—15.; Grzesik, R. : Megjegyzések a középkori lengyel krónikákban i. m. 490-492. 106 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. (Nemzet és emlékezet) 407-408.
