Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287

is tesz említést — pontosan megörökíti annak tényét, hogyan osztották meg II. András halála után fiai a hatalmat: „Ezt követően, miután meghalt András, Magyarország királya, Kálmán és fivére, a fent említett Béla oly módon osztották meg egymás közt a hatalmat, hogy Béla a magyarországi részen lépett atyja örökébe, Kálmán pedig az oroszországi Halics felett uralkodott, és Boldog Szalóméval ezt az országot huszonöt esztendőn át kormányozta.”98 99

2. Részünkről nem látjuk szükségszerűnek azt sem, hogy forrásunk számára olyan környezetet feltételezzünk, ahol a kölni szüzek relikviáit őrizték. Bár valóban meglepő, hogy a kútfő — a későbbi magyar hagyománnyal ellentétben — egy teljes fejezetet szán az Orsolya-legendának, a história nem egy alkalommal épült be a nyugati krónikák lapjain megőrzött Attila-történetekbe." A kölni mártírok tisztelete — all. századból ránk maradt liturgikus könyv, a Nyitrai Kódex tanúsága alapján — jóval II. András kora előtt ismert lehetett Magyarországon,98 99 100 és kultuszuk — igaz, főként késő középkori említésekről van tudomásunk — sem csupán a Szepességben bukkant fel.101 Úgy véljük tehát, hogy a krónikásnak nem kellett mindenképpen a szepesi káptalan vidékén élnie ahhoz, hogy az Orsolya-históriáról tájékozódhasson.

3. Azt gondoljuk továbbá, hogy egyetlen indok sem támasztja alá a Homza teóriájában szereplő Adolf szepesi prépost szerzőségét. Adolfról — akit 1209-ben említ először oklevél, és aki minden bizonnyal nem élt már az 1234. évben (ebből az esztendőből egy Benedek nevű prépostról szól ugyanis forrás) — nem csupán azt véli tudni a szakirodalom, hogy Meráni Gertrúd testvéreinek nevelője volt, de azt is, hogy a király megbízásából — Ráskai Demeterrel együtt — ő járt követségben a német választófejedelmeknél és a pápánál, hogy II. András gyilkossággal megvádolt sógorának, Egbert bambergi püspöknek az ügyét képviselje.102 A király98 Szent Szalóme legendája. Bev. Ryszard Grzesik, ford. Kisdi Klára. In: Szentek a magyar középkorból. II. Legendák és csodák (13-16. század). Összeáll, és szerk. Madas Edit, Klaniczay Gábor, az utószót írta Klaniczay Gábor, ford. Bellus Ibolya et al. Bp. 2001. (Millenniumi magyar történelem. Források) 99. L. még CFH III. 2576. (5086. sz.).

99 L. pl. Sigebertus Gemblacensisnél: Chronica Sigeberti Gemblacensis. Ed. Ljudwig] Cfonrad] Bethmann. In: MGH SS VI. 310. Orsolya legendájáról és a Magyar-lengyel Krónikáról 1. Ryszard Grzesik: European motifs in the Polish medieval chronicles. Medium Aevum Quotidianum 33. (1995) 49-53.; Uő.: Krónika w^giersko-polska i. m. 76-82.

100 Radó Polikárp: Hazánk legrégibb liturgikus könyve: a Szelepchényi-kódex. Magyar Könyvszemle 63. (1939: 4.) 395.

101 Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. I—III. Bp. Szeged 1998. III. 436-440.; Mező András: Patrocíniumok a középkori Magyarországon. Bp. 2003. 358.

i°2 pirhalla Márton: A szepesi Prépostság vázlatos története az alapítástól egészen a vallási forradalomig. Szepesi Emlékkönyv. In: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1888. augusztus 23-28-án Tátrafüreden tartott XXIV vándorgyűlésének alkalmából. Szerk. Demkó Kálmán - Roth Samu - Sváby Frigyes. Szepes-Váralja 1888. 395-396.; Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp. 1934. 51-52., 162-163.; História Scepusii. I. Ed. Martin Homza - Stanislaw A. Sroka. Bratislava - Krakow 2009. 564. Vö. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Stud, et op. Georgius Fejér. I-XI. Budáé 1829-1844. III/l. 76-81.; Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. I—II. Szerk. Szentpétery Imre - Borsa Iván. Bp. 1923-1987. 1/1. 78-79. (243. sz.)

314 CSÁKÓ JUDIT