Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
298 CSÁKÓ JUDIT gyei kutatónak ki kellett volna térnie a krónika szöveghagyományának az R és B1 jelzésű kéziratokkal mutatott hasonlóságaira - vagy éppen esetleges különbségeire. Anélkül, hogy minderre jelen dolgozatban kísérletet tennénk, nézzük meg, milyen érvekkel is kívánja Grzesik az Ml és V2 manuscriptumok és a Magyar-lengyel Krónika rokonságát kétségbe vonni:48 49 1. Hogy illusztrálja a mesés elemekben gazdag 13. századi elbeszélő forrás szöveghagyománya és a Szent István-iiták két kérdéses kézirata közötti különbséget, a poznani történész elsőként egy olyan példát hoz, amelyben a mondatszerkezet változik meg egyik kéziratcsoportról a másikra. Az Ml és V2 jelű kódexek a következő módon őrizték meg a Hartviklegenda második fejezetéből származó passzust: a) legatione tibi transmittendum honorificabiliter susceptum venerabiliter habeto. Az egyéb kéziratokban a következő fordulat olvasható: b) legatione tibi transmittendum honorificabiliter suscipito, susceptum venerabiliter habeto. Kivételt egyedül krónikánk képez, amely ekképpen alakítja a szöveget: c) legatione tibi transmittendum honorificabiliter suscipito, venerabiliter habeto}9 Úgy véljük, az idézett szöveghely — Grzesik eredeti szándéka ellenére — éppen a 13. századi elbeszélő forrás, valamint az Ml és V2 jelzésű kódexek rokonságát sejteti. Ha ugyanis a Magyar-lengyel Krónika összeállítója a b) megfogalmazásból indult volna ki, úgy az eredeti szövegben előforduló figura etymologica (suscipito, susceptum) kiiktatásával stílusbeli romlás következett volna be. Hajlamosak vagyunk úgy vélekedni, hogy a kompilátor inkább az a) fordulatot olvashatta, és azon mindössze annyiban változtatott, hogy a mondatot belső rímekkel ékesítette (suscipito [...] habeto). 2. Grzesik olyan eseteket is leír, ahol egyetlen terminus eltérő alakban történő megjelenése adja a különbséget egyrészt az Ml és V2 jelű kéziratok, másrészt pedig az egyéb manuscriptumok — ideértve a krónika szöveghagyományát is — között. A két csoport terminusai sokszor mindössze egy-egy prefixum feltűnésében vagy elmaradásában (módúm - postmodum, propinquantem - appropinquantem), másutt pedig az igeidő (precedebat - precedit) megválasztásában térnek el egymástól. Úgy találjuk, az ilyen mértékű különbségek korántsem elégségesek ahhoz, hogy kizárjuk annak eshetőségét, miszerint éppen az Ml és V2 manuscriptumokkal rokon textust használt volna fel Magyar-lengyel Krónika megszövegezője. A legutóbb idézett példával kapcsolatban megjegyezhetjük: Hartvik maga is szívesen vált igeidőt, amikor átveszi — és kisebb mértékben módosítja — a Nagylegenda szavait. 3. A lengyel kutató rövid, mindössze két-három szóból álló szintagmákkal (nutritus educato - educato nutritus; voluit demonstrare - demonstrari - demonstrare voluit; predictus a domino - a deo predictus - predictus a deo) kívánja illusztrálni, hogyan változik egyik kézirati csoportról a másikra a mondatok szórendje. Mivel az efféle módosításokat a másolt szö48 A példákat ld. Grzesik, R. : The Hungarian roots i. m. 31-32. 49 Legenda S. Stephani regis i. m. 404.; ChHP (ed. Karácsonyi) 24.
