Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
A MAGYAR-LENGYEL KRÓNIKA ÉS A HAZAI ELBESZÉLŐ HAGYOMÁNY 299 veget csekély mértékben eltérő formába önteni kívánó kompilátorok legegyszerűbb eszközei között tarthatjuk számon, Grzesik ezen bizonyítékainak sem tulajdoníthatunk különösebb jelentőséget. 4. A poznani történész idéz egy helyet, ahol a VI és M2 jelzésű kéziratokhoz képest egyszavas többletet ad mind a Hartvik-legenda további szöveghagyománya, mind pedig a Magyar-lengyel Krónika (coronam ergo, quam preparari fecisti - coronam quoque, quam fecisti). Ezen egyetlen példának nem tulajdoníthatunk különösebb bizonyító erőt: meg kellene vizsgálnunk, illusztrálhatjuk-e további — ehhez hasonló — adalékokkal a két fentebb említett kézirat és a 13. századi krónika között feltételezett nagyobb eltéréseket. 5. Grzesik hoz olyan példát is, ahol éppen a VI és az M2 jellel ellátott manuscriptumok tartalmaznak egyetlen szónyi többletet a jelen dolgozatban vizsgált forrással, valamint az István-ívto más kézirataival összevetve. Mivel azonban a Chronicon Hungarico-Polonicum összeállítója nem egyszer rövidítette forrását, ezt a megfigyelést sem látjuk nagyobb jelentőséggel bírónak, mint a korábbi észrevételeket. Miután Grzesik argumentumait részletesen bemutattuk, megállapíthatjuk, hogy a lengyel kutató túlságosan csekély számú példát hoz ahhoz, hogy ezekből messzebbmenő következtetéseket vonhassunk le. A fent idézett, a kézirati csoportok közötti csekély különbségek igen könnyen magyarázatukat nyerhetik a szöveg sokszori másolásából fakadó apróbb változtatások révén. Úgy véljük tehát, hogy a filológiának újra kellene vizsgálnia a Magyar-lengyel Krónika és a harmadik István-ihfa összefüggéseit. A probléma elemzésekor figyelembe kellene venni nem csupán azt a tényezőt, hogy a Chronicon Hungarico-Polonicum szerkesztője nem egyszer tesz kisebb-nagyobb mértékű módosításokat a legendaszövegben, de azt is, hogy a legkésőbbi István-életrajz szöveghagyománya egykor jóval gazdagabb lehetett. A Magyar-lengyel Krónika Hartviktól vett részleteinek értékelését tovább bonyolítja még egy tényező: az 1938 óta eltelt időben a Sciptores rerum Hungaricarumban ismertetett kilenc kézirat mellett a harmadik István-tvia további manuscriptumai is ismertté váltak a kutatás számára.50 Ryszard Grzesik dolgozatának elkészítésekor nem használta még fel Szelestei Nagy Lászlónak azt az írását, amelyben egy, a Seitzi Legendáriumból előkerült és 14. századi kéziratban ránk maradt István-életrajzot mutatott be. A variáns rövidebb textust hagyományozott ránk, mint a kritikai kiadásban olvasható változat: a Nagylegendával és a Kislegendával közös szöveghelyek mellett olyan részleteket is elhagy, amelyeket Hartvik önálló passzusaiként tartott számon a medievisztika.51 A szö-50 Szovák K. - Veszprémy L.: Krónikák, legendák i. m. 773-774. (A vonatkozó rész Szovák Kornél munkája.) A témához 1. még J. Fodor Adrienne: Szent István-legendák a középkori magyarországi breviáriumokban. Doctor et apostol. Szent István-tanulmányok. Szerk. Török József. Bp. 1994. (Studia theologica Budapestinensia) 141-170.; Teiszler Éva: A Hartvik-legenda XIV századi kéziratokban fennmaradt változatai. In: Műhelyszemináriumi dolgozatok. I. Szerk. Kovács Szilvia - Révész Éva. Szeged 2013. 131-144. 51 A Hartvik-féle vita szövegállományában különbséget tehetünk a legendának a Vita majorhoz képest mutatott szövegtöbblete és Hartvik azon önálló betoldásai között, amelyek a Nagy-, illetve a
