Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat I/3
20 SIPOS BALAZS —, és nem a férjhez menést tartja az egyetlen megoldásnak); a tanulást pedig kitörési lehetőségként is ábrázolták.70 A „siker” és a szükségesség harmadik oka az említett, a 19. század végén kiterjedt nőemancipációs folyamat, amit a világháború elmélyített, és ami részben független volt a progresszív feminizmustól. Részben ezzel összefüggésben (negyedrészt) az új nő eme típusa „középre került”, mivel már több évtizedes előtörténete volt Magyarországon is, és mivel három „szélsőség” között találjuk. Az egyik szélsőséget a „nemzetietlen feministák” jelentették. A másik a Magyarországon hol postwar girlként, hol modern girlként, elvétve pedig flapperként emlegetett modern lány típusa volt. A harmadik pedig a nőket a családba visszazárni igyekvő, a nők mindennemű nyilvános szereplését bíráló irányzat volt, amelyet (és ezt talán nagyobb kockázat nélkül kijelenthetjük) a többség természetesen nem tekintett szélsőségnek.71 Utolsó okként pedig azt említhetjük, hogy a nőemancipációt és az új nők bizonyos típusait a nemzeti értékek révén sikerült elfogadhatóvá tenni - vagy legalábbis a nemzeti értelmezési keretbe való behelyezéssel védhető lett a nőiesség új jelentése, értelmezése. És ez utóbbi nem csak mondjuk az Új Idők vagy A Magyar Asszony esetében figyelhető meg, hiszen a liberális irányultságú Dolgozó Asszonyok Lapja is használta. A Horthy-korban tehát a dolgozó, politizáló nő mint az új nő nemzetivé tett típusa jelent meg (például az Új Időkben és a Dolgozó Asszonyok Lapjában), és a nőnek általában is hivatása, mégpedig nemzeti hivatása lett (például az Új Időkben és A Magyar Asszonyban). Arra a kérdésre azonban nem lehet egyértelmű választ adni (pontosabban egyetlen és általában igaz választ erre a kérdésre sem lehet adni), hogy a nők nemzeti hivatását a konzervatívnak nevezhető szerzők és médiumok általában és valójában csak a családon belül képzelték-e el, vagy a nyilvános térben is (ez a „donna fascista” kapcsán felmerülő dilemma). Azt láttuk, hogy az állam és a nemzet iránti kötelességek teljesítése nem feltétlenül esett egybe a család iránti kötelességek teljesítésével, és igen gyakran valóban egy új, a közéletben aktív nő ideálját népszerűsítették. Olyan, a korban ismert szerzők, mint például Szederkényi Anna vagy Bozzay Margit írók-újságírók, továbbá az 1932-től három cikluson át kormánypárti képviselő, Melczer Lilla médiabeli megjelenéseikben is amellett foglaltak állást, hogy a nőknek az otthonon, családon kívül is fontos nemzeti hivatásuk lehet. Mind a hárman hangsúlyozták például az anyai feladatok elsőbbségét, de Bozzay és Melczer azt is, hogy ők elváltak és egyedül nevelték fel gyerekeiket.72 A harmincadik című 1942-es magyar filmben kissé más, „átmeneti” válasz fogalmazódott meg: a szegény gyerekekért küzdő férfi (tanító) legfőbb segítője, támogatója egy egyetemista lány, aki a férfi küzdelmének sikere után már nem diplomáról, hanem a hőssel kötendő házasságról és a házimunkáról (a hős otthoni szolgálatáról) álmodik.73 71 Annál kevésbé, mert, mint láttuk, egyházi szerzők is ezt képviselték, illetve például a katolikus egyház álláspontja is ez volt, és XI. Leó pápa Qudragesimo anno enciklikájában is szerepelt. 72 A nő és a hivatal. Új Idők, 1937/4. 123-125.; Asszonyok a parlamentben. Új Idők, 1937/11. 374-376.; Bozzay Margit: A lecke vége. [1941] Bp. 1990. 196. 73 A harmincadik. Rendezte: Cserépy László - Apáthi Imre. 1942.
