Századok – 2014

FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201

222 FIGYELŐ ség koncepcióra. Másfelől az Álgya-Pap-per során kiszabadult elítéltek, akik már 1955-1956-ban visszakerültek Magyarországra, majd többségük emigrált, ám egyetlen olyan dokumentumot, memoárt nem hagytak az utókorra, amely a fizikai kényszerítés vagy a per koncepciós jellegére utalt volna. A vád képviselte a tömeggyilkosságok áldozatait, a vádlottak többsége pedig igyekezett a felelős­ség alól kibújni, ahogyan az lenni szokott.64 Ungváry fel sem teszi a magától ér­tetődő kérdést: lehetséges-e egy koncepciós per esetében egyáltalán olyasmi, hogy egyesek beismerik bűneiket, mások meg nem? Lehetségesek-e egymásnak ellentmondó vallomások, amelyek egyként a bűncselekmények tagadására épülnek? Miféle propagandaértéke van egy olyan koncepciós pernek, ahol a vádlottak tagadnak? Teljes zavarosság e téren is, amelynek funkciója világos: a népirtást tükröző dokumentumok elhárítása, a nemzeti múlttal való tisztessé­ges szembenézés elkerülése, a fasiszta és antifasiszta hatalmak, mozgalmak, ér­tékek közötti világos határok relativizálása, a személyes ambíciók, a politikai érdekek előbbre valósága a tények tisztességes feltárásánál. Figyelem, hamisítás! Az a „totalitariánus” ideológiai szándék, amely minden háborús történeti kérdés megvilágítása során Sztálin és a Szovjetunió diszkreditálását tartja alapve­tő célnak, olykor odavezet, hogy dokumentumokat hamisítanak. Ilyen hamisítás — a sztálinista hagyomány egyfajta inverzeként — a mai antikommunista törté­netírásban is igen jellemző. Ungváry Krisztián betévedt ebbe a zsákutcába is. És sajnos nem először.65 Érdemes mostani recenziójának egy mozzanatát e szempont­ból tanulságképpen szemügyre venni: „... Sztálin 1941. július 3-án — írja a jeles 64 Vannak kutatók is, akik a fegyvert nem használó parancsnokokat napjainkban is igyekeznek mentegetni. Az ilyen mentegetés jogszerűtlenségét a német és amerikai hatóságok még ma is, 70 év múltán elutasítják, legutóbb például egy 94 éves egykori ukrán SS tiszt esetében. Német ügyészek vizsgálatot indítottak az ellen az egykori ukrán SS-tiszt ellen, akire nemrég Minnesotában bukkan­tak rá. Az ügyészek most vizsgálják, van-e elegendő bizonyíték a 94 éves Michael Karkoc elleni eljá­rás megindításához és kiadatása kérvényezéséhez. Karkoc az SS irányította Ukrán Önvédelmi Légió alapítója és az SS Galícia hadosztályának tisztje volt. Náci SS-akták szerint Karkoc és egysége részt vett az 1944-es varsói felkelés leverésében, Efraim Zuroff, a jeruzsálemi' Simon Wiesenthal Központ náciadásza korábbi tapasztalatai alapján állítja: „Ez Amerikában viszonylag egyszerű esetnek szá­mít. De Németországban is.... ha egy ilyen egység parancsnoka volt, még akkor is felelősnek tekint­hető, ha személy szerint nem ő húzta meg a ravaszt.” Az eljárás lefolytatására Németországban vagy Lengyelországban kerülhet sor. http://index.hu/kulfold/2013/06/24/vizsgalat_egy_ukran_ss-tiszt_ellen/ (Letöltés: 2013. június 24.) 65 Nem szólva itt arról, hogy Magyarországon Ungváry Krisztián melegítette fel azt a náci pro­pagandatézist a nácik szovjet elleni „preventív háborújáról”, amelyet eredetileg a náci külügy „sajtó­­titikára” fogalmazott meg (Carell, P[aul], [d. i. Paul Karl Schmidt]: Unternehmen Barbarossa. Der Marsch nach Rußland, Berlin 1963. Vö. még Streit id.m. 325.), sajnos kollégánk korábban is operált már hamisított dokumentumokkal. Sztálin „világforradalmi orientációját” kívánta bizonyítani 1939- ben olyan falszifikációval, amely azonban komoly szakmai ellenállásba ütközött idehaza. Lásd a vitát Mitrovits Miklós, Sz. Bíró Zoltán, Székely Gábor részvételével: Elet és irodalom, 2009. szeptember 4. (38. sz.), 19. (38. sz.), 25. (39. sz.) október 2. (40. sz.), . október 9.(41. sz.), október 22. (43. sz.), decem­ber 4.. (49.SZ.); Krausz Tamás: Viták Magyarországon a német-szovjet megnemtámadási egyezmény értékeléséről. Ki a felelős a háborúért? In: uő.: Vitás kérdések a Szovjetunió és Kelet-Európa XX. szá­zadi történetében. Ruszisztikai könyvek XXXIII., Budapest, 2011. 106-121.

Next

/
Oldalképek
Tartalom