Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat I/3
AMERIKAI LÁNY, ÚJ NŐ ÉS MAGYAR ASSZONY A HORTHY-KORBAN 17 zedben a helyzet annyiban változott, hogy gyakran a címlapfotók is az új nőt népszerűsítették. 1930 nyarán a címlapon harangozták be, hogy a következő számtól kezdik közölni Csathó Kálmán új regényét: Csathó a családi élet kultuszát terjesztő neobiedermeier irodalom reprezentánsa volt,57 a reklámszöveget tartó nő viszont szőke, ondolált hajú, kifestett modern lány volt, aki a tradicionális női szerepek hívei körében amorális figurának számított.58 Ahogy a dohányzó nő is, aki szintén feltűnt az Új Idők címlapján: például a síelés szünetében tüzet adott egy férfinak.59 A Magyar Asszony kapcsán pedig még egy, az eddigiektől kissé eltérő példát hoznék. Az evangélikus püspök, Raffay Sándor „A magyar nő nemzeti hivatása” című írásában a magyar nemzeti öntudat világháború előtti, már két nemzedék óta tartó hanyatlásáról írt. Ennek jele és oka, hogy a külföldről érkezett újdonságokat magyarnak és nemzetinek hitték, holott „a hamis nyugati civilizáció, a beteges internacionalizmus, a nemzeti öntudatot megölő világpolgárkodás” produktumai voltak, amelyek az egész életet áthatották, és megfertőzték „Művészetünk, irodalmunk, napisajtónk, világnézetünk, szokásaink, társadalmi életünk, erkölcsünk, célkitűzéseink”. Ebben a káros folyamatban „a magyar asszonyok is alaposan részesek” voltak, mert terjedt közöttük a léhaság, az „européerkedő színezet”, a „nyílt kávéházazás csúf szokása”. Az új világban a nők hivatása a „nemzeti öntudat” ápolása, az, hogy bátorságra és a nemzeti értékek védelmére szorítsák rá a férfiakat (ha már „a vörös és a román uralom alatt csakugyan gyáva magatartást tanúsítottunk [...] és azóta is a legengedelmesebb pubi szerepét játsszuk”).60 Azaz: 1914 előtt a médiából megismert káros európai szokások követése átalakította a hétköznapi viselkedés szabályait és a világról alkotott elgondolásokat, a háború utáni években pedig a nők feladata az, hogy jobb magyarokat neveljenek a gyerekeikből - otthon. (Erre még visszatérek.) Ez a cikk (ahogy Ravasz László és mások írásai is) a nemzeti értelmezési keret használatára példa. A Horthy-kor emancipációs irányzatai megkülönböztették a „masculinitást” (a nemzetközi feminizmust) és a nőies feminizmust, amely e szerint az ábrázolás szerint nem az általános emberit hangsúlyozta a nőben. Ilyen alapon követelt számára egyenlőséget, és „a” nőisség elismerése mellett kívánta a nőknek a férfiakéval egyenlő indulás és érkezés sanszát biztosítani (fontos, hogy nem csak tiszteletet követelt). Az anyaság fontosságát és a sajátosan nőiként értelmezett tevékenységek egyenjogúsítását tekinthetjük eme ábrázolás alapjának - a női autonómia igénye mellett. Leegyszerűsítve arról a reprezentációról vagy értelmezési keretről (máshonnan nézve: diszkurzív stratégiáról) van szó, amely szerint ha a jó anya „megadta” a családnak és egyúttal a nemzetnek, amit kellett, akkor megszerezte rá a jogot, hogy mint új 57 Szerb Antal: Magyar irodalom története. Bp. 1992. 483M85. 58 Jól mutatja ezt Gerely Jolán öt kiadást megélt „A művelt leány” című, fiatal lányoknak készített illeni tankönyvének első borítója, amelyen egyrészt a helyes példát szimbolizáló, könyvvel és virággal ábrázolt hosszú hajú lány látható, másrészt a „rossz példa”: a sminkelt, rövid, ondolált hajú dohányzó vamp (Korda, Budapest, 1944. 4. és 5. kiadás). 59 Új Idők, 1930/27.; Új Idők, 1931/6. 60 Raffay Sándor: A magyar nő nemzeti hivatása. A Magyar Asszony, 1922/9. 2., 3.
