Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat I/3
16 SIPOS BALAZS MANSZ álláspontjára: miután 1920-ban korlátozták a nők tanuláshoz való jogát, a MANSZ a Feministák Egyesületével és a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségével együtt közös kérvényben kérte a korlátozás megszűntetését.52 A szervezet részt vett egyetemista lányokat segítő kollégiumok szervezésében: ilyen kollégium volt a Sarolta Leányotthon, valamint a debreceni Horthy Miklósné Leányotthon, amelyet a kormányzó Horthy Miklós felesége, a miniszterelnök Bethlen István vagy többek között a vallás- és közoktatási miniszter, Klebelsberg Kunó is támogatott. Erről természetesen rendszeresen beszámolt A Magyar Asszony.53 A tanulás mellett a nők önálló életre való felkészítését is szükségesnek ábrázolták a kor konzervatív és nemzeti irányultságát helyeslő közéleti szereplők, így például Szederkényi Anna (ekkor a Kis Újság című populáris napilap, valamint a Háztartás. A magyar asszonyok közlönye című hetilap felelős szerkesztője), aki 1929-ben rendszeres rádióelőadásai egyikén azt mondta: „Ma olyan lányokat kell nevelnünk, akik önállóan is le tudják élni az életet [...]”.54 A konzervatív irodalomtörténész, Bánhegyi Jób pedig — aki tagadta, hogy a nők és férfiak irodalmi produktumai egyforma színvonalúak lehetnének — természetesnek és magától értetődőnek mutatta, hogy „a mai nő független és szabadon alakíthatja életét”, és hogy Magyarországon általános az „önálló kenyérkereső nő”.55 Ezen a ponton emlékeztetni szeretnék arra, hogy — mint említettem — a vizsgált két lap, az Új Idők és A Magyar Asszony kapcsán nem beszélhetünk egységes álláspontról, arról, hogy egyféle nőtípust idealizáltak vagy legalább népszerűsítettek volna. És visszautalnék az előző fejezetből arra, hogy a „hibrid” női típusok mellett léteztek „hibrid” újságok, médiumok is, amelyek egymással ellentétes logika alapján készültek. Erre példa lehet a nő- és a nőiesség-ábrázolás következetlensége. A két elemzett lap, az Új Idők és A Magyar Asszony ugyanis egyszerre közvetítette a kulturális demobilizáció és a (most nevezzük így) remobilizáció álláspontját; az Új Idők az 1920-as évek elején talán inkább az előbbit hangsúlyosabban, A Magyar Asszony pedig döntő mértékben.56 Az Új Idők esetében a „hangsúlyosabb” azt jelenti, hogy a komolyabb műfajokban (publicisztikákban, regényekben) nagyobb arányban képviselték a demobilizáció koncepcióját, míg az olvasók magánéleti gondjait megtárgyaló szerkesztői levelekben, divattanácsokban, vagy éppen a hirdetésekben az új nőnek adtak inkább tanácsokat, ötleteket. Az 1920-as évek végére és az 1930-as évti52 Papp Barbara: Nőoktatás és „képzett nők” a két világháború között. In: Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk. Kövér György. Bp. 2006, 716 53 A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége az egyetemi ifjúságért. A Magyar Asszony, 1927/7-8-9. 207. ; Jelentés a debreceni Horthy Miklósné Leányotthonnak 1926-1927. első évi működéséről. Uo. 208. 54 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára, Ms. 10 225/h. 2. 55 Bánhegyi Jób: Magyar nőírók. Bp. 1939. 7. 56 L. Varga Virág: Előszó. írónők, költőnők a 20. század első felében. NemCsakNem 1. (2011.) http://www.nemcsaknem.hu/index.php?menu=3 2012. augusztus 2.; Sipos Balázs: Az Új Idők mint női lap a két világháború között. In: Médiumok, történetek, használatok. Ünnepi tanulmánykötet a 60 éves Szajbély Mihály tiszteletére. Szerk. Pusztai Bertalan. Szeged, 2012. 293-309.
