Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat I/3

AMERIKAI LÁNY, ÚJ NŐ ÉS MAGYAR ASSZONY A HORTHY-KORBAN 15 mindenféle (például időbeli) korlátozás nélkül szólt arról, hogy a nőknek „a nemzeti társadalom munkájában” kötelességük részt venni.45 Ravasz egyik írá­sában ki is dolgozta ideális „új nő typus”-t, amely nem a „féktelen” individua­lizmust követi, hanem „nemzetibb” kíván lenni, amely egyszerre turáni és vi­lágpolgár.46 Azaz a nő nemzeti hivatása, a nemzeti közösség iránti kötelessége az első; ez a nyilvános (hiszen a családon, az otthonon kívüli) tevékenysége azért nem „természetellenes”, mert a nemzet „ápolása”, „gyógyítása”, mint a gondoskodás általában, „természetes” nőies tevékenység, az anyai szerep ré­sze.47 Vajon itt a hagyományos női szerephez (a „jó”, helyesen viselkedő nő sze­repéhez) való visszatérésről van szó, vagy valamiféle kulturális remobilizálás­­ról, amint Acsády Judit is írja?48 Ennek az antifeminista (valójában a prog­resszív feminista mozgalommal szembenálló) diskurzusnak a további elemzése azt mutatja, hogy a nők közéleti aktivitásának fenntartása, a nők nemzeti célok érdekében történő remobilizálása volt a cél - de nem csak az. Ebből az aktiviz­­musból az következett ugyanis, hogy az új nő közéletben aktív típusait is el kel­lett fogadtatni, természetesnek és nőiesnek kellett ábrázolni. Jól mutatja ezt a „Bujdosó könyv”, amely emléket állít a forradalom által üldözött, bujdosni kényszerülő, de a forradalom előtt meg nem hódoló erős ellenforradalmár nők­nek is, elsősorban is a szerzőnek saját magának, aki a forradalmi időkben meg­alakította a MANSZ-t. Tormay regényében „új nőszerepet teremtett: az izgága, férfiasán jövő-menő, mindenhol összeesküvéseket leleplező írónő alakját”, amely szereplő maga az antifeminista és antiszemita Tormay.49 Az a Tormay, aki az 1914 és 1917 között megjelent, A Nő című, alcíme szerint „Feminista fo­lyóirat” szerkesztőbizottságának volt a tagja, illetve egyik fő szervezője az 1913-as budapesti Női Választójogi Világkongresszusnak,50 és aki az önálló és politizáló nők életét élte. A MANSZ kiadványai és szerzői a közéletben aktív nőn kívül a dolgozó új nő típusát is propagálták. Utóbbit például a Magyar Asszonyok Lexikona. A benne szereplő, példaképül állított 1339 nő között 1071 dolgozó nőt találni ugyanis, akiknek több mint fele (540) férjezett volt,51 azaz nem csak a családi feladataira koncentrált - ami ellentétes a női szerep valóban hagyományos ér­telmezésével. Részben a médiatörténeten kívüli példákat is hozhatunk a 45 Berzeviczy Albert: Néhány szó a magyar nők hivatásáról. A Magyar Asszony, 1922/7-8. 1-3.; Mártonffy Károly: A nemzeti lélek integritása. Uo. 1922/4. 14-15. 46 Ravasz László: Az új női typus. Uo. 1922/3. 2-4. 47 Pető Andrea - Szapor Judit: A női esélyegyenlőségre vonatkozó női felfogás hatása a magyar választójogi gondolkodásra 1848-1990. Az „állam érdekében adományozott jog” feminista megközelítésben. In: Befogadás és eredetiség a magyar jogban és jogtudományban. Adalékok a ma­gyarországi jog természetrajzához. Szerk. Sajó András. Bp. 2004. 138-139. 48 Acsády Judit: Diverse construction: Feminists and conservative women’s movements and their contribution to the (re-)construction of gender relations in Hungary after the First World War. In: Aftermaths of War. Women’s Movements and Female Activists, 1918-1923. Szerk. Ingrid Sharp - Matthew Stibble. Leiden-Boston 2011. 311. 49 Bánki Éva: Lobogó sötétség. (Tormay Cecile: Bujdosó Könyv). Múltunk 53. (2008: 3. sz.) 92. 50 Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő. Tormay Cécile. Vasszilvágy 2011. 10 51 Magyar Asszonyok Lexikona. Szerk.: Bozzay Margit. Bp. 1931.

Next

/
Oldalképek
Tartalom