Századok – 2014
FIGYELŐ - Karsai László: A végső döntésképtelenség I/183
FIGYELŐ 193 fontosságú értekezleten, amelyet április 19-én a Belügyminisztériumban tartottak, Ferenczy László csendőr alezredes a német és magyar deportáló „illetékesek” közötti összekötő tiszt többek között arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy Kárpátaljáról a németek már 8000 zsidót elvittek és még többet is ki fognak vinni.28 Ezt az értekezleten megjelent magyar illetékesek szó nélkül tudomásul vették. A németek első zsidókitelepítési akciójának egyik oka talán az lehetett, hogy helyet csináljanak a Vörös Hadsereg elől menekülőknek. Fontosabb lehetett így is kipróbálni, mit szólnak ahhoz a magyarok, ha elkezdik a zsidókat deportálni. Hajnácskőy még azt is megemlítette, hogy ő szinte véletlenül tudta meg, hogy a németek Barcsról bevagoníroztak és elvittek 900 zsidót. Felhívta a helyi SD-parancsnokot, aki közölte vele, hogy: „neki a német Birodalomtól engedélye van arra, hogy Magyarországról minden további bejelentés nélkül szállíthasson el zsidókat 2000 főig.”29 Ez pedig egybevág azzal, amit a németek már napok óta Kárpátalján műveltek: kisebb csoportokban, egy-két ezresével vitték ki az országból a zsidókat. Tehették, hiszen az ő hadműveleti területükről volt szó. Ezt figyelembe véve talán nem tekinthető pusztán önmentegető hazugságnak az, amit Sztójay Döme az Endre-Baky-Jaross perben tanúként ezzel kapcsolatban mondott: „[...] Magyarországon is a Kárpátaljáról, ahol először vonultak fel csapataikkal, eltávolították az ottani bentlakó zsidóságot arról a vidékről.” Majd hozzáfűzte, hogy Jaross belügyminiszter tájékoztatta őt arról, hogy: „[...] a németek mindenkinek a megkérdezése nélkül kitelepítették a kárpátaljai és később a hadtáp-területen lévő zsidóságot a lakóhelyeikről, összeterelték őket más városokba, Nyíregyházára stb.”30 Ez nem volt igaz. Az 1944. április 7-én a Belügyminisztérium kis tanácstermében tartott döntő fontosságú értekezleten a résztvevők között kiosztott 6163/1944. BM VII. rés. rendeletben foglaltaknak megfelelően április közepén Kárpátalján a magyar csendőri és rendőri erők, valamint a közigazgatási apparátus tagjai fegyelmezett, olykor kifejezetten lelkes, néhol brutálisan hatékony közreműködésével megkezdődött a zsidók gettókba, gyűjtőtáborokba terelése. A szerzőpáros szerint ezen az április 7-i értekezleten Eichmann és „egyik embere”, csendőr- és rendőrtisztek, Halász Géza, és Tölgyesy Győző ezredes voltak ott.(169.) A szerzők ezzel az április 7-i értekezleten részt vevők számát és körét elfogadhatatlan mértékben leszűkítették. Faragho Gábor vezérezredes, a csendőrség felügyelője (aki maga egyébként nem volt jelen az értekezleten) úgy emlékezett, hogy erre az értekezletre az összes csendőrkerületi parancsnokot berendelték a BM-be, valamint a nyomozó alosztályok parancsnokait, az illetékes polgármestereket, és az alispánokat is.31 Baky László, aki az értekezleten elnökölt, a népbíróság előtt megemlítette, hogy az értekezleten a rendőrség és a csendőrség vezetői, a közigazgatás vezetői, valamint a honvédség részéről Hennyey [Gusztáv] altábornagy vezetésével 10-12 tiszt, vezérkari ezredesek, osztályvezetők vettek részt.32 Tudjuk, hogy Czigány József, Balázs-Piri Gyula csendőr ezredes, a BM 28 Az Endre-Baky-Jaross per, 378. Hajnácskőy László tanúvallomása, 1945. december 31. 29 Uo., 380. Hajnácskőy László tanúvallomása, 1945. december 31. 30 Uo., 330. Sztójay Döme tanúvallomása, 1945. december 29. 31 Uo., 366. Faragho Gábor tanúvallomása, 1945. december 31. 32 Uo., 88. Baky László kihallgatása, 1945. december 18.
