Századok – 2014
FIGYELŐ - Karsai László: A végső döntésképtelenség I/183
194 FIGYELŐ XX. (csendőrségi szolgálati) osztály vezetője és Ferenczy László biztosan ott voltak az értekezleten. A résztvevők nagy száma, magas rangjuk, az a tény, hogy a csendőrség és a rendőrség illetékes parancsnokai mellett a közigazgatási apparátus irányítóit is berendelték a BM-be, cáfolja azt, hogy itt pusztán egy viszonylag szűk, földrajzilag behatárolt terület, Kárpátalja „zsidótlanításáról” lett volna csak szó. A szerzőpáros a wannseei konferenciával hasonlítja össze az április 7-i értekezletet. Olyan különbségek vannak az 1942. január 20-i Wannsee Konferencia és az 1944. április 7-i budapesti BM-értekezlet között, amelyek értelmetlenné teszik az összehasonlítást. A wannseei értekezlet stilizált jegyzőkönyvének egyik példánya fennmaradt, az 1944. április 7-i értekezleten valószínűleg már eleve nem is készült hivatalos jegyzőkönyv. Mindabból, amit Reinhard Heydrich, az RSHA akkori vezetője és kollégái a Wannsee-parti villában elhatároztak, semmi sem valósult meg. Ezzel szemben az április 7-i értekezlet után, az ott szétosztott 6163/1944. BM VII. rés. rendeletben foglaltaknak megfelelően április 15-én megkezdődött a magyar zsidók gettókba, gyűjtőtáborokba terelése, majd május közepén tömeges deportálásuk is. A 6163/1944. BM VII. rés. rendelet első mondata sokatmondó: „A m. kir. Kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A tisztogatást területrészenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani. Városokban és nagyobb községekben később a zsidóság egy része a rendészeti hatóságok által kijelölt zsidóépületekben, illetőleg gettókban nyer elhelyezést.” Mindazok, akik ezt a rendeletet gettó-rendeletnek próbálják felfogni, nehezen tudják megmagyarázni, hogy a zsidók „összeszedésének” a földrajzi sorrendje miért egyezik meg szinte szó szoros értelemben a május közepén meginduló deportálások sorrendjével. A rendelet szerint: „A zsidók összeszedését az alábbi sorrendben kell foganatosítani: kassai, marosvásárhelyi, kolozsvári, miskolci, debreceni, szegedi, pécsi, szombathelyi, székesfehérvári és budapesti csendőrkerületek, illetve ezek területén fekvő rendőrhatóságok felügyeleti területe, legvégül Budapest székesfőváros.”33 A 6163/1944. BM VII. rés. rendeletben még vannak kipontozott részek, amelyeket később óhajtottak pontos tartalommal kitölteni. Még nem tisztázták, ki tekinthető zsidónak, ki fedezze a gyűjtőtáborok felállítása és a kitelepítés költségeit.34 Bizonyos, hogy országos rendeletről van szó, amely országszerte útmutatásul szolgált az illetékeseknek, akiket nagyon sürgetett az idő. Kárpátalján, vagyis a kassai csendőrkerület területén előbb kezdődött meg a zsidók gyűjtőtáborokba, gettókba terelése (április 15.), mintsem kiadták volna magát a gettó-rendeletet (április 28.).35 Azt még a szerzőpáros sem próbálta megcáfolni, hogy Endrének, aki állítólag „teljhatalommal” intézte a „zsidóügyeket” sok köze nem volt a 6163/1944. 33 Vádirat 1, 126. 34 Vádirat 1, 127. 35 1610/1944. ME sz. rendelet a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában. Budapesti Közlöny, 1944. április 28. Szövegét lásd: Vádirat 1, 244-250.
