Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat I/3
14 SIPOS BALAZS A Horthy-kor úgynevezett megalapozó mítoszai39 közül Szabó Dezső „Az elsodort falu” című regénye (is) hanyatlástörténetként mutatta a dualizmus liberális korszakát. Szabó többek között „leszámolt” a feminizmussal és általában az emancipatorikus törekvésekkel, és az egyenlőségre törekvő nőkön és a „kékharisnyákon” gúnyolódott. Példaként egy apróságot említek: Szabó Kaffka Margit alakmását többek között azért kritizálta a regényben, mert ő a „divatot majmolva”, írásaiban a nőt is „embernek” nevezte, holott az ember csak férfi lehet.40 A másik mindenképpen említendő kötet Tormay Cécile „Bujdosó könyv” című regénye, amelyben Tormay bizonyos szempontból nyíltabban fogalmazott: a zsidókon, a szabadkőműveseken, a szocialistákon és másokon kívül konkrétan a feministákat is megemlítette a nemzet ellenségei között.41 Szintén a feminizmussal „leszámoló” diskurzusához tartozik a kor egyik legnépszerűbb, elsősorban a középosztálybeli női olvasókat megcélzó hetilapja, a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők, illetve a legnagyobb nőszervezet, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének (MANSZ) orgánuma, A Magyar Asszony. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy az új női típusokhoz hogyan viszonyult a két lap, akkor a képek és szövegek elemzése után arra jutunk, hogy e tekintetben egyik lap ábrázolásmódja sem egységes. Nem beszélhetünk arról, hogy a kettő közül valamelyik lapnak egységes álláspontja lett volna erről a kérdésről, hiszen a szerzők között komoly véleménykülönbségek mutatkoztak. Kenedy Géza, Lyka Károly vagy Fodor Gyula (Új Idők), illetve Tormay Cécile és Hohenlohe Károly herceg (A Magyar Asszony) például arról értekeztek, hogy a háborúban a nő hű segítője lett a férfinak, és ez az új (de, tehetjük hozzá, változatlanul alávetett) pozíció hozta el az igazi nőemancipációt. Hogy ideje rehabilitálni a modern irodalomban elhanyagolt nőtípust: a háziasszonyt (akit Fodor „természetes nő”nek nevezett, amivel a nőiesség ettől eltérő értelmezéseit természetellenesnek mutatta), mert a dolgozó és tanuló nő nem segítője a férjnek és nem jó anya (Kenedy úgy vélte, a tanult nők többsége meddő).42 És hogy a nő harcoljon együtt a háborúban lelkileg megsérült férfival - de csak addig, amíg a férfi nem tud egyedül harcolni a nemzetért és a kereszténységért, mert a nő akkor rögvest vonuljon vissza a nyilvános feladatoktól.43 Az Új Idők grafikusa, Mühlbeck Károly pedig több karikatúrát is készített arról, ahogy a nők, elveszítve munkahelyüket, visszatérnek az otthonokba.44 Ezen a ponton először is visszautalnék az olasz párhuzam kérdésére: A Magyar Asszonyban megjelent írások (az említett két véleményen kívül például Ravasz László, Mártonffy Károly, Berzeviczy Albert álláspontja) szerint nem cél a nők pacifikálása, legalábbis ideiglenes nem. Mártonffy vagy Berzeviczy 39 Jan Assman: A kulturális emlékezet. Bp. 1999. 79. 40 Szabó Dezső: Az elsodort falu. Debrecen, 1989. 53-54 41 Tormay Cecile: Bujdosó könyv. Bp. 1921. 15-16., 18., 56. 42 Sz. J. [Lyka KárolyJ: Nők az alkotmányban. Üj Idők, 1920/5. 99.; Kenedy Géza: Az első fecske. Uo. 1920/10. 192-193.; Fodor Gyula: A dáma, a démon és az asszony. Uo. 1920/7. 116-117. 43 Asszonyok munkája az országban. A Magyar Asszony, 1922/3. 27-31. 44 Például a „Leszerelnek a kalauznők” című három képből álló sorozata. Új Idők, 1920/5. 95.
