Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151
156 GLANT TIBOR 50-es évek gyűlölet-retorikájának utolsó elemeit (pl. „fasiszta amerikai geopolitika”) és olyan kádereket kerestek amerikai vonalra, akik megjelenésükben, viselkedésükben és nyelvi kompetenciájukat tekintve is szalonképesnek bizonyultak. Ezzel párhuzamosan, de nyilvánvalóan a magyarországi fejleményektől függetlenül került sor a fentebb ismertetett nixoni külpolitikai paradigmaváltásra. 1969-ben Budapest félretette valós sérelmeit Radványi kapcsán, Washington pedig négy, közösen kiválasztott, de nem nagypolitikai jelentőségű téma megjelölésével érdemi tárgyalásokba kezdett. Ekkor, ezért és így indult meg az amerikai-magyar kapcsolatok normalizálása.15 Az amerikai-magyar kapcsolatok normalizálásának történetét a jelen szerző és Borhi László is részletesen bemutatta már. S bár tettük ezt más-más nézőpontból s részben eltérő forrásokra támaszkodva, következtetéseink alapvetően megegyeznek: a normalizálás két szakaszban zajlott és végeredményét tekintve jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország Moszkvától részben független utat járhasson az 1980-as években, a „második hidegháború” korában. A kétoldalú kapcsolatok rendezésének első nagypolitikai kérdése Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek sorsának rendezése volt. Erre 1971. szeptember 28-án, a forradalom 15. évfordulójának előestéjén került sor. Közös megegyezéssel lezárták a vagyonjogi és konzuli kérdések körüli vitákat, valamint tárgyalni kezdték a tudományos cserekapcsolatok ügyét. Az első kör 1973-ban fejeződött be. Ekkor a nemzetközi és kétoldalú figyelem középpontjában már a helsinki tárgyalások és a vietnami fegyverszünet (magyar részvétellel történő) ellenőrzésének kérdései álltak. így a kétoldalú viszonyban rendezetlenül maradt kérdések napirendre tűzésére csak az 1970-es évek második felében került sor. Közismert, hogy a Szent Korona visszaszolgáltatásáról és az egymásnak ismét megadott legnagyobb kereskedelemi kedvezményről (MFN) folyó tárgyalásokat a Carter-kormány zárta le és a megállapodásokra 1978-ban került sor. A Korona január 6-án tért haza, az MFN-megállapodást pedig március 17-én írták alá.16 A kérdés az, hogy ezek a tárgyalások érdemben Helsinki után, tehát még Ford elnöksége idején megkezdődtek-e, vagy a fordulatot az elnökváltás, Carter hivatalba lépése hozta meg. Ez azért is fontos kérdés, mert a magyar külügy már 1976-77 fordulóján úgy érzékelte, hogy Korona-ügyben „valami megmozdult” és Király Béla is határozottan azt állította egy interjú-15 Borhi előző jegyzetben idézett munkái mellett ld. még Giant T: Szent Korona i. m. 53-59. és Uő: Ninety Years of Unites States - Hungarian Relations. Eger Journal of American Studies XIII. (2012) 163-83, különösen: 174-77. A külügy új káderpolitikájáról ld. a szerző Esztergályos Ferenccel, 1997. június 18-án készített interjúját. 16 Borhi arra helyezi a hangsúlyt, hogy az amerikaiak elsősorban a térség stabilitását helyezték előtérbe, én ezt inkább a nyolcvanas évek kapcsán gondolom helytállónak. Véleményem szerint az itt is ismertetett „oszd meg és uralkodj’ politika kapcsán Nixontól Carterig mindenki tisztában volt azzal, hogy ez destabilizálás is, és nem érzem a kommunistaellenesség feladását. Ezek hangsúlybeli különbségek, az általunk használt forrásbázis hasonló. A részleteket ld. a 14. és 15. jegyzetben, fent. A vagyonjogi egyezményről ld. Balogh Máté Gergely: The Road to the Hungarian-American Claims Settlement - Hungarian-American Relations after 1956 and the Claims Settlement of 1973 between Hungary and the United States of America Saarbrücken 2009. és Honvári János: Pénzügyi és vagyonjogi tárgyalások és egyezmények Magyarország és az Egyesült Államok között, 1945-1978. Századok 143. (2009) 37-82.
