Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151
A FORD-KORMÁNY ÉS A SZENT KORONA, 1974-1977 157 ban, hogy őt a Szent Korona visszaszolgáltatásával kapcsolatban még Ford elnöksége idején kereste meg az amerikai külügy első ízben.17 A Szent Korona ügye A Szent Korona a háború utolsó napjaiban került amerikai kézre a mai Ausztria (az akkori Harmadik Birodalom) területén. Eveken keresztül vándorolt németországi amerikai gyűjtőközpontok között, mígnem 1953-ban titokban az Újvilágba szállították. A mindenkori magyar kormányok hivatalosan és nem hivatalosan kérték a koronázási ékszerek visszaszolgáltatását, de erre egészen 1978-ig nem került sor. A visszatérő amerikai válasz az volt, hogy bár nem hadizsákmánynak, hanem a magyar nemzet tulajdonának tekintik, a kétoldalú kapcsolatok alakulása egyelőre nem teszi lehetővé a kiadást. A Korona mindét fél számára érdekes legitimációs szempontokat vetett fel: ahogyan Szálasi, úgy Kádár is saját hatalmának szimbolikus legitimációját vélte felfedezni a Szent Korona birtoklásában, miközben Washington nem akarta felvállalni a nyilvánvaló konfliktust az emigrációval, amely azonnal bekövetkezett volna, ha a koronázási ékszereket kiadják egy szovjet bábkormánynak. Egy ilyen konfliktust pedig egyetlen elnök sem engedhetett meg magának, ahogyan azt Ford elnök az 1976. évi választás kapcsán meg is tapasztalhatta. A Szent Korona tipikusan és vitathatatlanul kétoldalú kérdés volt. Ha a Kádár-rezsim fenn akarta tartani (sosemvolt) külpolitikai önállóságának látszatát, nem engedhette, hogy ebbe bárki, akár Moszkva is beleszóljon. Ugyanakkor a Korona potenciális veszélyforrás is volt: felszíthatta a nemzeti öntudatot és (vélt vagy valós területi revíziós) konfliktust szülhetett a trianoni döntés haszonélvezői és Budapest között, miközben az utódállamok többsége éppen szövetségesünk volt a Varsói Szerződésben. A Kádár-rezsim rendkívül biztosnak érezhette hatalmát az ország felett, amikor 1975-ben, immár hivatalosan is kérte a koronázási ékszerek kiadását. Washington szemszögéből mindez úgy nézett ki, hogy meg kell próbálni Magyarországot önálló, Moszkvától független lépésekre bírni (mint Romániát), és ennek keretében lehet szó a visszaszolgáltatásról, de csak akkor, ha ez nem fordítja a teljes kelet-európai emigrációt a kormányzat ellen a kétévente esedékes választásokon.18 A Nixon-korszak árukapcsolási stratégiája majdnem visszafelé sült el amerikai-magyar viszonylatban, ugyanis magyar részről egyre több tárgyalási folyamatba próbálták belevonni a Korona ügyét is. A döntést az odázta el, hogy egyik fél sem vállalhatta fel például egy „Mindszentyt a Koronáért” csere ódiumát. így bár a tárgyalások párhuzamosan folytak egészen 1977 végéig, árukapcsolás valóban nem jött, nem jöhetett létre. A kétoldalú kapcsolatok normalizá17 Giant T: Szent Korona i. m. 69. 18 A szerző interjúja Philip M. Kaiserrel (Carter elnök volt budapesti nagykövetével), Washington, 2001. május 29-én. A revízióra vonatkozó fejtegetés saját érvelésem, nem Kaiser nagykövet úrtól származik, a bekezdésben szereplő többi információ igen. Azt, hogy a Korona kimondottan a kétoldalú kapcsolatok tárgykörébe tartozott, Nagy János is hangsúlyozta fentebb idézett interjúnkban.
