Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151
A FORD-KORMANY ES A SZENT KORONA, 1974-1977 155 Az amerikai-magyar kapcsolatok keretei Közismert, hogy az amerikai-magyar kapcsolatok mélypontját az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eredményezte. A Kádár-rezsim Washingtont és a „horthyfasiszták”-at vádolta (alaptalanul) a „demokratikus államrend megdöntésének erőszakos kísérletéivel, míg a Fehér Ház a forradalom vérbe fojtását és részben fiatalkorú forradalmárok kivégzését rótta fel (joggal) Budapestnek és Moszkvának. 1956 és 1966 között a kétoldalú kapcsolatok a létező legalacsonyabb, ideiglenes ügyvivői szinten voltak, s egy interjúban Nagy János volt külügyminiszter-helyettes és washingtoni nagykövet félig tréfálkozva jegyezte meg, hogy csak az amerikai követségre menekülő Mindszentynek köszönhetjük, hogy az amerikaiak nem szakították meg velünk a diplomáciai kapcsolatokat.13 A nyugati legitimációjáért küzdő Kádár-rezsim már 1962-ben megkereste Washingtont, de a Fehér Ház válasza egyértelmű volt: amíg nincs amnesztia, nincs tárgyalás sem. Az 1963. évi „általános” (valójában több száz forradalmárt börtönben hagyó) amnesztia így legalább annyira Washington irányába tett gesztusnak tűnik, mint a kádári konszolidáció kezdetének. 1964-ben azután Budapest a Vatikánnal is kiegyezett, s ezzel megnyílt az út Kádár számára. 1966-ban, amerikai kezdeményezésre a diplomáciai kapcsolatokat a legalacsonyabb (ideiglenes ügyvivői) szintről a legmagasabbra (nagyköveti) emelték. Washington küldött is nagykövetet Budapestre, ám Kádár kiszemeltje, az addig ügyvivőként dolgozó Radványi János 1967 májusában váratlanul dezertált. Budapest a menet közben (1968 márciusában, távollétében) halálra ítélt Radványi kiadatását követelte, de erre Johnson elnök érthető módon nem volt hajlandó, így az érdemi közeledés ismét megrekedt.14 Eközben a tárgyalások tovább folytak alacsonyabb (külügyi) szinten, ám mindkét részről a megegyezés igénye nélkül. Ahogyan azt már láttuk, a Kádár-rezsim számára rendkívül fontos volt a kapcsolatok rendezése Washingtonnal, részben legitimációs deficitje, részben gazdasági nehézségei miatt. A magyar gazdaság a 60-as évek közepére komoly válságba jutott, és erre a pártvezetés kétféle választ próbált adni. Egyfelől megpróbálták (abszurd módon, a kör négyszögesítésével) a tervutasításos gazdaságba a piacgazdaság egyes elemeit bevezetni, másfelől nyugati segítséget (hiteleket) próbáltak szerezni. Utóbbihoz viszont szalonképessé kellett tenni a nyilvános retorikát és a külügyi kart is. Ezért a sajtóból fokozatosan kikoptatták az 13 A szerző interjúja Nagy Jánossal, 1997. augusztus 27. Amikor Mindszentyről beszélt, a magnó kikapcsolását kérte, de ez klasszikus, több forrásból ismert külügyes „legenda”, ha igaz, ha nem. 14 Erről a legjobb összefoglalás Borhi László akadémiai doktori értekezésének vonatkozó fejezete: Hadüzenettől rendszerváltásig: az Egyesült Államok és Magyarország, 1941-1991 (akadémiai doktori értekezés, 2010), 143-209. valamint Uő: Magyar-amerikai kapcsolatok, 1945-1989. Források. Budapest. 2009, azon belül a monográfia-terjedelmű bevezető tanulmány: 13-221. Az 1957-67 közti időszakról Magyarics Tamás írt rendkívül érdekes kandidátusi disszertációt, melynek átdolgozott változata megjelent a Századokban is: Az Egyesült Államok és Magyarország, 1957-1967. Századok 130. (1996) 571-612. Kádár és az amerikaiak viszonyáról Borhi közölt úttörő jelentőségű tanulmányt: Borhi László: Kádár és az Egyesült Államok. Múltunk 2012/1-2. sz. 35-74.
