Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151

A FORD-KORMANY ES A SZENT KORONA, 1974-1977 153 génységet túszul ejtette. Három nappal később Ford elnök katonai és diplomá­cia eszközökkel kényszerítette ki a legénység szabadon bocsátását és a hajó visszaszolgáltatását. Vietnamhoz hasonlóan megoldásra várt a közel-keleti probléma is, hiszen az 1973. évi jóm kippuri háborút követően érvénybe lépett olajembargó egészen az 1980. évi elnökválasztásig komoly gazdasági kihíváso­kat jelentett az Egyesült Államok számára. Afrikában (Angola) és Latin-Ameri­­kában (Chile) szintén forrt a levegő.6 A Watergate-botrány és a Nixonnak adott elnöki kegyelem körül kialakult heves viták közepette lefolytatott 1974. évi időközi kongresszusi választásokon a demokraták 4 szenátusi helyet szerzetek a republikánusok rovására (így a fel­állás 61-38 lett, 1 független szenátorral) és 49 képviselőházi helyet hódítottak el, s ezzel kétharmados többségre tettek szert az alsóházban. így az 1976. évi választás nagy kérdése az volt, hogy elég volt-e két év a Republikánus Párt megtépázott tekintélyének helyreállítására: vissza tudják-e szerezni a kong­resszusi többséget legalább az egyik házban, és tud-e Watergate után republi­kánus elnökjelölt győzni. Ez a választási kampány alapvetően meghatározta az 1976. évi eseményeket a nemzetközi kapcsolatok terén (így amerikai-magyar viszonylatban) is. A végeredmény közismert: az ismeretlenségével és politikai kívülállóságával kampányoló Jimmy Carter a szavazatok 50%-ával és az elekto­­ri kollégium kis többségével (297-240) megszerezte az elnöki posztot, miköz­ben a Szenátusban maradt a korábbi felállás, a Képviselőházban pedig a de­mokraták egy további helyet szereztek.7 A republikánusok vereségét azonban nem elsősorban a választók büntető szándéka, hanem a párt megosztottsága okozta. Az 1976. év a bicentenárium éve is volt: ekkor ünnepelte az Újvilág szu­perhatalma a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének 200. évfordulóját. Az ünneplés a nemzet egységét volt hivatott megtestesíteni, miközben a két nagy párton belül élet-halál harc dúlt az elnökjelöltségért. A demokratáknál tucatnyi jelölt szállt ringbe, miközben a másik oldalon Ronald Reagan hívta ki a hivatal­ban lévő elnököt. A republikánus táboron belüli viszály különösen durva hang­vételű és látványos konfrontáció volt,8 s részben ez magyaráz (hat)j a Ford nagy nyilvánosságot kapott politikai-retorikai hibáit is. Az 1976. október 6-án közve­tített második televíziós vitában Ford azt találta mondani, hogy „Kelet-Európa nem áll szovjet fennhatóság alatt és nem is fog, amíg a Ford-kormány hivatal­ban van.”9 Az óriási közfelháborodást kiváltó félmondat el is fordította a ke­let-európai szavazók egy részét a Republikánus Párttól. Egy későbbi Fehér 6 A részleteket ld. az 1. jegyzetben idézett feldolgozásokban. 7 A választások részletes leírását ld. a wikipedia vonatkozó oldalain. A forrás alapvetően közis­merten megbízhatatlan, de itt olvashatjuk az 1974. évi időközi és az 1976. évi általános választások legjobb összefoglalását. 8 Cannon, J: Gerald R. Ford i. m. 386-423. A Ford-csapat nyilvánvalóan a mai napig neheztel Reagan kampányának hangvétele miatt, s ez világosan látszik a Ford Elnöki Múzeum (Grand Ra­pids) kiállítási anyagában is. Érdekességként: ez az egyetlen elnöki könyvtár és múzeum, amely két külön helyen van. Grand Rapids és Ann Arbor között kb. 200 km a távolság. 9 A teljes vita megtekinthető a youtube-on: http://www.youtube.com/watch?v=TjHjU0Eu26Y , 2013. június 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom