Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151
152 GLANT TIBOR tatási beszédében Ford ennek megfelelően a következőket mondta: „Engem önök nem választottak meg titkos szavazással, de nem is titkos alku útján kerültem hatalomra. Nem szálltam ringbe sem az elnöki, sem az alelnöki posztért. Nem támogatok pártérdekeket. Amikor ezt a nehéz munkát megkezdem, nem vagyok adósa egyetlen férfinak sem, és csak egyetlen nőnek, feleségemnek, Betty-nek ... Amerikai honfitársaim, hosszú nemzeti rémálmunk végéhez ért... Alkotmányunk működik; nagyszerű köztársaságunkban a törvények, és nem egyes emberek uralkodnak. De létezik egy felsőbb hatalom is, nevezzük azt bárhogyan, mely nemcsak igazságosságot, hanem szeretetet, nemcsak igazságtételt, hanem megbocsátást is hirdet.”2 Egy hónappal később Ford elnök televíziós beszédben jelentette be, hogy elnöki kegyelmet ad (az elnöki hivatalával visszaélő, nyilvánvalóan súlyos törvénysértéseket elkövetett) Nixonnak.3 Az óriási vitát kiváltó nyilatkozat sokak számára azt jelezte, hogy Ford érkezése nem hozott érdemi változást a Fehér Házban. Ezt a nézetet látszott igazolni a külügyi vezetés személyi összetétele is, hiszen Kissinger maradt a külügyminiszter és a nemzetbiztonsági tanácsadó is. Előbbi posztját egészen az 1977. évi kormányváltásig megőrizte, utóbbi posztján 1975 novemberében váltotta őt Brent Scowcroft, a légierő nyugalmazott altábornagya, aki korábban Nixon katonai főtanácsadója és Kissinger helyettese volt (a nemzetbiztonság élén).4 Amerikai-magyar viszonylatban azonban, ahogyan azt majd látni fogjuk, jelentős személyi változás történt. A Nixon-Kissinger duó által kialakított és működtetett külügyi vezetés egyensúlya az elnök bukásával felborult. A Joan Hoff Wilson által „nixingerizmus”-nak nevezett, Nixon és Kissinger ambícióit érdekes egyensúlyban tartó politika5 Ford idején a külügyet és nemzetbiztonságot továbbra is egy kézben tartó Kissinger irányába tolódott el. A rendkívül ismert és tapasztalt Kissingerrel szemben a képviselőházból érkező Fordnak semmiféle tapasztalata nem volt a nemzetközi kapcsolatok terén. Ráadásul Ford számos, folyamatban lévő nagypolitikai esemény közepén találta magát: a helsinki záróokmány aláírása (1975. augusztus 1.) az enyhülési folyamat diplomáciai megkoronázása volt, s ugyanezt szimbolizálta a közös Szojuz-Apolló űrrepülés is (1975. július 15-17.). Ezzel párhuzamosan akut nemzetközi konfliktus maradt Vietnam, hiszen az 1973-ban megkötött fegyverszüneti egyezmény (és az ekkor létrehozott ellenőrzőbizottság) csupán elodázta az ország egyesítését és a kommunista Eszak-Vietnam győzelmét, melynek végére Saigon elfoglalása tett pontot, 1975. április 30-án. Alig két héttel később, 1975. május 12-én a kambodzsai Vörös Khmer egyik gyorsnaszádja elfoglalt egy amerikai teherhajót, a Mayaguez-1 és a le2 A beszéd teljes szövege elérhető eredetiben, az elnök kézírásos bejegyzéseivel a Ford Elnöki Könyvtár honlapján: http://www.fordlibrarymuseum.gov/library/document/0122/1252055.pdf , 2013. június 5. 3 A beszéd teljes szövege elérhető eredetiben, az elnök kézírásos bejegyzéseivel a Ford Elnöki Könyvtár honlapján: http://www.fordlibrarymuseum.gov/libraiy/document/0122/1252066.pdf , 2013. június 5. 4 A Nemzetbiztonsági Hivatal átfogó történetét és a kinevezéseket ld. a Fehér Ház honlapján: http://web.archive.Org/web/20080306081817/http://www.whitehouse.gov/nsc/histoiy.html#ford, 2013. június 5. 5 Joan Hoff-Wilson: „Nixingerism,” NATO, and Detente. Diplomatic History 13. (1989: 4. sz.) 501-25.