Századok – 2014

MŰHELY - Toth, Andrej: Magyar kisebbségi politikai pártok Csehszlovákiában és az 1935. évi elnökválasztás VI/1517

1520 TOTH ANDREJ így a magyar nemzeti kisebbségi pártok 1935-ben 14 elnökválasztóval rendelkeztek.12 Az alábbiakról volt szó: gróf Esterházy János képviselő, az OKSzP elnöke, Holota János képviselő, Érsekújvár polgármestere és nyugal­mazott rendőrkapitány (MNP), Jaross Andor képviselő, az MNP ügyvezető el­nöke, Korláth Endre képviselő (MNP), Petrásek Augustin (Ágoston) képviselő (OKSzP), Porubszky Géza képviselő (OKSzP), Szent-Ivány József képviselő (MNP), Szüllő Géza képviselő, a magyar parlamenti pártok klubjának elnöke (OKSzP), Füssy Kálmán szenátor (MNP), Nitsch Andor képviselő (OKSzP), a magyar keresztényszocialista párthoz csatlakozó ZDP vezető politikusa, Pajor Miklós szenátor (OKSzP), Törköly József szenátor, az MNP elnöke, az OKSzP és az MNP szenátusi klubjának elnöke és Turchányi Imre szenátor (OKSzP). A két magyar nemzeti kisebbségi párt a Nemzetgyűlésben másodszor hozott létre közös parlamenti klubot. Először a harmadik, az 1929-es nemzetgyűlési választások után került erre sor.13 Az elnökválasztásokon korábban mindkét magyar párt törvényhozói üres szavazólapokat adtak le, ezzel is kifejezve ellenzéki álláspontjukat az első Cseh­szlovák Köztársaság alkotmányjogi berendezkedésével szemben. Az OKSzP- hoz és az MNP-hez tartozó törvényhozók szavazatai ez idáig nem bírtak döntő jelentőséggel, ezért a politikai küzdőtéren gyakorlatilag semmilyen figyelmet nem szenteltek az elnökválasztásokon tanúsított magatartásuknak. Azonban az 1935-ös elnökválasztás alkalmával a két magyar párt teljesen új helyzetbe került. Az agrárpártiak széthúzása következtében világossá vált, hogy egyezte­tésre kerülhet sor a magyar pártokkal. Ezenfelül, még ha az agrárpártiak meg­osztottsága a végén mégsem veszélyeztette volna Benes megválasztását, az ál­lam külpolitikai helyzete és a veszélyesen változó európai politikai légkör mi­att, a külügyminiszter minél nyilvánvalóbb támogatása az elnökválasztáson nagyon is kívánatos volt. Masaryk utódának a kívánt erős kül- és belpolitikai mandátumot főképpen az első fordulóban való megválasztása biztosíthatta. Ezt maga Benes is óhajtotta.14 Ebben az esetben tehát távolról sem volt mindegy, hogy a magyar képviselők és szenátorok az agrárpártiak Benessel kapcsolatos állásfoglalásán túlmenően milyen álláspontra helyezkednek. Ezt a magyar tör­vényhozók is tudatosították. Az OKSzP és az MNP parlamenti klubjának közös elnöke Szüllő Géza a magyar külügyminisztériummal Wettstein János prágai követen keresztül 1935. december 7-én közölte, hogy a két tábor közötti erővi­12 Az első Csehszlovák Köztársaság idején az államfőt a Nemzetgyűlés képviselőháza és szená­tusa választotta, a két ház ez alkalomra összehívott közös gyűlésén. Összesen tehát az akkori Cseh­szlovákiában az államfőt 450 törvényhozó (300 képviselő és 150 szenátor) választhatta. 13 Vö. ÚLRC, 1935, 124. sz., 3388. és 3391.; Zádéra, V: Národní shromázdéní i. m., 46., 47., 49., 51., 52., 54., 58., 61., 62. és 63.; NS RCS v druhém desítiletí i. m. 928. és 932. A közös képviselői klub (Az Or­szágos Keresztényszocialista, Magyar Nemzeti és Zipser Deutsche Partei képviselőinek klubja) elnöke is­mét Szüllő Géza lett, a szenátori klub (Az Országos Keresztényszocialista, Magyar Nemzeti Párt szenáto­rainak klubja) elnöki posztját pedig Törköly József töltötte be, akit majd 1937-ben, a korábbi közös sze­nátori klub elnöke a harmadik választási időszakból, Szilassy Béla váltotta fel. (Vö. uo. 932.). 14 Antonín Klimek - Petr Hofman\ Veiké déjiny zemí Koruny ceské. XIV 1929-1938. Praha- Litomysl 2002. 343. vagy Antonín Klimek'. Boj o Hrad. II. (Kdo po Masarykovi? Vnitropoliticky vyvoj Ceskoslovenska 1926-1935 na pűdorysu zápasu o prezidentské nástupnictví.) Praha 1998. 432.

Next

/
Oldalképek
Tartalom