Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái - kulturális érintkezések a külfölddel és a nyugattal VI/1491
NYITOTTSÁG ÉS ZÁRTSÁG DILEMMÁI - KULTURÁLIS ÉRINTKEZÉSEK ... 1511 ra való ráutaltság és az állandó valutahiány, ami a nyugati külgazdasági orientáció visszatérésének legfőbb mozgatórugója, valamint megjelenik a nemzeti érdekek érvényesítésére irányuló küzdelem a szovjet blokkon belül is.75 Európa és Amerika, haladó és reakciós Volker R. Berghahn a Shepard Stone-ról, az 1950-es és 1960-as amerikai keleti kulturális diplomácia központi alakjáról írt monográfiájában azt hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak egyszerre két „kulturális hidegháborút” volt kénytelen megvívni: túl a Szovjetunóval és szövetségeseivel való szembenálláson meg kellett küzdenie a nyugati-európai értelmiség fölényes elzárkózásával is.76 Berghahn problémafelvetése már azt a kérdést pedzi, vajon a hidegháborús determináció mellett léteztek, létezhettek-e másféle törésvonalak; olyanok, amelyek nyugati fejlett világon, illetve a szocialista világrendszeren belül hatottak a nyitottság és zártság mértékére, illetve amelyek nem Keletre és Nyugatra metszették szét a világot mint a „vasfüggöny”, illetve nem is Északra és Délre mint a „harmadik világ” nézőpontját érvényesítő, gazdasági fejlettség mentén ható törésvonal. A fentebb említett példát ilyennek tekinthetjük. A magas és alacsony kultúra ellentéte ugyanakkor évszázados kulturális szembenállás, amelynek frontvonalai már a 18. században, az első tömegmédium, a népszerű regény elterjedésével párhuzamosan kiépültek Európában. A tömegkultúra kritikájának érvrendszere is hamar kialakult és tért vissza újabb és újabb formában, támadását rendre a tömegkultúrát leginkább szimbolizáló termékek ellen intézve. A 20. század húszas és harmincas éveiben az amerikai kultúra vált a tömegkultúra szimbólumává, a tömegkultúrát képviselő médiumok ennélfogva magát Amerikát képviselték. Az elitkultúra propagátorai a hollywoodi mozit, az amerikai képregényt (comics), a látványsportokat tekintették az emberi — és egyben európai — civilizációt érintő legnagyobb veszélynek.77 Az „amerikai műfajok”, a hollywoodi filmek, a képregények, digest-szerű kiadványok vagy a rock and roll a nyugati „dekadencia” — állandóan és rítusszerűen elítélt —jelképeivé váltak a szocialista országok nyilvánosságában. Ugyanakkor e jelenségek fiatalokra gyakorolt káros hatása az angol, francia stb. vitákban is visszatérően szerepeltek (sőt az USA-n belül is folyt ilyen jellegű diskurzus, persze itt nem európai és amerikai kultúra szembeállításaként fogalmazták meg). Az amerikai hatás visszaszorítása, akár az ifjúság védelmében, akár a nemzeti kultúra és nemzeti kultúripar helyzetét javítandó, újra és újra előkerült a nyugat-európai értelmiség körében is. Ezek egy részéről a magyar sajtó is beszámolt - természetesen mindezt hidegháborús kontextusba helyezte, és fő tanulságként azt vonta le, hogy az USA pszichésen is háborúra készíti fel az európai fiatalságot. A Szabad Nép például 1954-ben beszámolt a glasgow-i gyerekpánikról, amikor is a gyere75 Békés Csaba: Európából Európába. Magyarország konfliktusok kereszttüzében, 1945-1990. Budapest, Gondolat, 2004. 23-24. 76 Barghahn: i. m. XII. 77 Herbert J. Gans: Népszerű kultúra és magaskultúra. In: Wessely Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 114-115.
