Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái - kulturális érintkezések a külfölddel és a nyugattal VI/1491
NYITOTTSÁG ÉS ZÁRTSÁG DILEMMÁI - KULTURÁLIS ÉRINTKEZÉSEK ... 1509 hogy jobb- és baloldal — így például a Nyugat és a Napkelet köre, a Szocializmus vagy az Új Idők folyóirat olvasói — eltérő szerzőket, áramlatokat ismerjen meg és fogadjon el. 1945 és 1948 között is nagy számban játszottak angol, francia, amerikai darabokat a magyar színházak, számtalan műfordítás jelent meg, a mozikban rengeteg amerikai és sok francia, olasz és brit filmet vetítettek. A két legfőbb különbség az volt, hogy egyrészt szűkült — de nem vált egysíkúvá — az ideológiai kínálat (elvégre 1947 szeptemberéig tekintettel kellett lenni a SZEB-re, 1947 őszére pedig már jelentősen előrehaladt a hatalmi átrendeződés, lefolyt a koalíciós pártok közti „bezárkózás-vita”), másrészt nagy mennyiségben vált hozzáférhető a szovjet kultúra is. „Sajnálom őket: akik nem ismerhették meg Párizst, mert a világra megint háború szakadt, hidegháború, évekig tartó jéghideg izoláció. Hanem ez majd csak felszakad, máris szakadoz — s így lesz rendjén: mert minden nemzedékért kár, ha Párizsba, ha Itáliába nem jut el, mert nincs nemzedék, melynek számára Párizsnak, Itáliának ne volna örök mondanivalója” - írta Rónai Mihály András a Népszabadságban, mikor kilenc év után újra felkereshette az általa második hazájának nevezett fővárosokat.72 Lukács György szintén nagyon határozottan kiállt a világra való nyitottság mellett a Nagyvilág első, 1956. októberi számában,73 és az 1950-es évek végének lapjaiban számos Rónaiéhoz hasonló visszatérés-riport kapott helyet. Mindez mutatja, hogy a nyugati kapcsolatrendszerrel, nyugatias műveltséggel rendelkező, a nyugat-kelet irányú transzferekben 1948 előtt is jelentős szerepet játszó művészek, tudósok nem tűntek el, sőt készen álltak arra, hogy e hagyományos funkciót újra ellássák. Francia-magyar vonatkozásban többek közt Gereblyés László, Illyés Gyula, Vészi Endre, Bajomi-Lázár Endre, Boldizsár Iván neve említhető - míg szovjet-francia vonatkozásban nem kisebb név, mint Ilja Ehrenburg volt a nyitási folyamat fő ágense. A hidegháborús kényszerek enyhülésével — ha természetesen nem is teljes szélességükben — a régi hálózatok és transzferirányok reaktivizálódtak. E tekintetben más minőséget képviselt a szovjet és a magyar (illetve vélhetően más kelet-közép-európai nemzet) nyitása. Míg szovjet vonatkozásban a sztálinizmus előtti haladó hagyományokat elsősorban az 1920-as évek avantgárddal áthatott, útkereső szellemi nyitottsága jelenthette, Magyarországon többféle 1948 előtti „haladó” hagyomány szivároghatott vissza felszín alatt a gyakorlatban. Ennek megfelelően a színházak és mozik műsora, a könyvkiadás, a folyóiratok tartalma azt mutatja, hogy a nyugati kultúra teljesebben jelenhetett meg Magyarországon, mint a Szovjetunióban. E tekintetben az egyes államszocialista országok is eltérő képet mutattak - amiben a desztalinizációs folyamat milyensége mellett a kulturális hagyományoknak is szerepe lehetett. Ám ugyanez az átrendeződés megfigyelhető a gazdaságban is: a külkereskedelmi statisztikák hasonló folyamatról árulkodnak: Magyarország korábbi, hagyomá72 Rónai Mihály András: Viszontlátás I. Népszabadság, 1957. december 13. 73 „Szégyen, hogy csak most lehet megjelennie egy ilyen folyóiratnak, holott az, ha az irodalom igazi eszmei és művészi érdekeit tekintjük, már évek óta múlhatatlanul szükséges volt.” - Lukács György: Magyar irodalom - világirodalom. Nagyvilág 1956/1. 3-5.
