Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A magyar-olasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben I/133
148 HAMERLI PETRA az ellenkormányhoz közeledtek.112 Utóbbinak volt szép példája, hogy amikor június 24-én a Ludovika Akadémia tisztnövendékei vezetésével ellenforradalmi felkelés tört ki, és a résztvevőket a kommunista vezetőség halálra akarta ítélni, Guido Romanelli határozottan közbelépett. Jegyzékben fordult Kun Bélához, melyben leírta, hogy nem tűr ilyesfajta erőszakot. Ha a kivégzések mégis megtörténnek, a kormány tagjait mind egyenként, mind egyetemesen felelősségre vonják.113 A magyar közvélemény rendkívül hálásan fogadta az alezredes beavatkozását, akinek ezzel a lépésével sikerült kivívnia a lakosság szeretetét, és a jövőben Magyarország dédelgetett kedvence lett. Hatalomra kerülését követően az új olasz kormány lobbizni kezdett a békekonferencián a magyar ellenkormány érdekében. Ehhez ürügyül szolgált, hogy június elején, a magyar-csehszlovák harcok hírére Ferdinand Foch marsall antant beavatkozást javasolt Magyarországon. Franciaország, az ötletgazda készen állt az intervencióra a többiek támogatása esetén. Anglia úgy vélte, hogy az akció támogatandó, amennyiben a franciák végrehajtják. Olaszország azonban elhatárolódott az intervenciótól, és a leendő magyar kormánnyal való megegyezést szorgalmazta.114 * Ezért Tittoni megragadta az alkalmat, és javasolta a jelenlévőknek a Szegeden szerveződött nemzeti ellenkormány fokozott támogatását. Meglátása szerint a magyarok hozzávetőlegesen háromnegyede Kun Béla ellen volt, ám ha az intervenció mellett döntöttek volna a szövetségesek, Kun Béla hazafias színben tüntethette volna fel magát, elnyerve többek bizalmát. Viszont — folytatta Tittoni — ha a szövetségesek együttműködnének a szegedi kormánnyal, az antant tűnhetne Magyarország megmentőjének, amely felszabadítja az országot a bolsevik zsarnokság alól.116 Július végén a tanácskormány támadást indított a románok ellen, azonban a románok július 29-én átkeltek a Tiszán, és a Vörös Hadsereg velük szemben álló egységei felbomlottak, aminek következtében a Budapestre vezető út nyitva állt a románok előtt.116 A vereség és a helyzet reménytelensége következtében a kormányzótanács július 31-én lemondott egy szociáldemokrata kormány javára, melynek élén Peidl Gyula állt. A Tanácsköztársaság bukása után Romanelli sokat tett azért, hogy a Peidlkormány hatalomátvétele békésen menjen végbe, és a tanácskormány lemondásáról — az antant egyedüli képviselőjeként — értesítette a békekonferenciát is.117 1919 novemberéig maradt a helyén, ezt követően tért haza Olaszországba. A Tanácsköztársaság bukását követően lezárult a magyar-olasz kapcsolatok egy olyan fejezete, melyről összegzésként elmondható, hogy fordulatokban gazdag pár hónapot jelentett. A háború alatt még ellenfelekként szembenéző államok a közös érdekeknek köszönhetően félhivatalos szövetségesekké lettek. Az olaszok részben Jugoszlávia ellenlábasát, részben remek gazdasági térnye112 L. Nagy Zs.: A párizsi békekonferencia és Magyarország i. m. 271. 113 Romanelli, G.: Nell’Ungheria di Béla Kun. 166. 114 Ormos M.: Padovától Trianonig i. m. 322. 116 Papers relating to the foreign relations of the United States, 1919. The Paris Peace Conference. Volume VII. Közreadja: Washington, Government Printing Office 1942-1947. 183. 116 Salamon K.: Nemzeti önpusztítás i. m. 173. 117 Szabó M.: Guido Romanelli i. m. 127.