Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A magyar-olasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben I/133
A MAGYAR-OLASZ KAPCSOLATOK ALAKULASA 1918-1919-BEN 149 rési lehetőséget láttak a magyarokkal való szövetségben, akik örültek egy antanthatalom támogatásának, pártfogást várva tőle a békekonferencián Magyarország területi integritásának legnagyobb mértékű megőrzéséhez. A Károlyirezsim alatt a puhatolózások folytak. Fülep Lajos magánúton való kezdeményezése felhívta az olasz politikai elit figyelmét a magyarokra, Charmant Oszkár, a hivatalos megbízott pedig konkrétabb, közép-európai szövetségi rendszerek kialakítását célzó tervekkel állt elő. Közben a magyarok a jugoszlávokhoz is közeledtek, és megkezdődött Budapest ingadozása a két orientáció között. Március közepére úgy tűnt, hogy Károlyi inkább a jugoszláv szövetséget részesíti előnyben, azonban a Tanácsköztársaság kikiáltása véget vetett a tapogatózásoknak. Olaszország, politikai és gazdasági érdekeit szem előtt tartva, nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat az általa negatív ideológiájának ítélt tanácskormánnyal, sőt, gazdasági térnyerését igyekezett biztosítani. Az elszigetelt tanácskormánynak is érdeke volt, hogy kereskedelmi kapcsolatai legyenek egy másik állammal, így élelmiszer és textiláru csempészése kezdődött a két ország között, egészen a fizetségül szolgáló aranyszállítmányok lebukásáig. A júniusi olasz kormányváltást követően az addig csak titokban új kormányt kívánó olasz vezetőség nyíltan az ellenforradalmi szervezkedés mellé állt. THE EVOLUTION OF HUNGARO-ITALIAN RELATIONS IN 1918-1919 by Hamerli Petra (Abstract) The object of the present study is the course of relationship between Hungary and Italy from the Armistice of Padova (3 November 1918) to the end of the Communist regime in Hungary (1 August 1919). It is mostly based on a collection of documents containing Italian diplomatic papers, which has hitherto not been sufficiently exploited in the analysis of Hungaro-Italian relations in the period concerned. Among the sources used there are archival documents, minutes of the peace conference, memoirs, reports from the contemporary press but also the published correspondence of Mihály Károlyi. The study examines the circumstances under which the armistice of Padova was signed, that is, the negotiations about the conditions of the ceasefire, which reflected the interests of the individual great powers, and also the conditions themselves as well as the military convention of Belgrade and its reception. After the armistice it was thanks to the convergence of foreign political interests that contacts between Italy and Hungary could be established. Negotiations were at first undertaken privately by the help of Lajos Fülep, to whom Mihály Károlyi, out of diplomatic precaution, gave no official commission to initiate official contact. Official letter of commission was accorded to Oszkár Charmant, who outlined during the talks several plans centered on the alliance of the Danubian countries. Yet Károlyi was prudent enough not to put all his eggs in the Italian basket, and thus the possibility of a Yugoslav orientation remained a constant element of Hungarian foreign policy. During the Communist rule trade was secretely pursued between the two countries, but simultaneously the Italians supported the counter-revolutionary movement which operated towards the suppression of the Bolshevik regime.
