Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
A MAGYAR SAJTÓ POLITIKA A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN 1487 sal, az magára vonta Rajk László figyelmét. A betiltások foganatosításában megfigyelhető az is, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök egy esetben sem szállt szembe a belügyminiszteri döntéssel, hanem elfogadta azt. Ez pedig már túlmutatott a sajtórendészet kérdésén: ez már belpolitikai játszma volt. A Magyar Közösség elleni ügy még egy jól látható változást hozott a politikai sajtó és a hatalom viszonyában. Az 1946 márciusa óta zajlott folyamatos kommunista párti támadások a sajtó ellen meghozták az eredményt 1947 elejére. A lapok egyre ritkábban fogalmaztak meg kritikát a hatalommal szemben, és a közlemények súlypontja áttevődött a véleményformálás nélküli közlésre. Ebben pedig nagy szerepet játszott az a tény, hogy a belügyminiszter szinte követhetetlenül és teljesen önkényesen tiltott be lapokat.76 Az 1947. januári betiltási hullám után a helyzet, a fent már említett okok miatt, konszolidálódott. A lapbetiltások száma lecsökkent, de a betiltások oka továbbra is teljesen kiszámíthatatlan volt. A koalíciós időszak azonban a végéhez közeledett. Ezt mutatta az is, hogy 1947 májusában a koalíció egy újabb, az eddigieknél is mélyebb válságát élte meg. Nagy Ferenc lemondott,77 május 31-én Balogh István is távozott a Miniszterelnökségről. Ezzel végérvényesen eltűnt az utolsó bástya is, amely képes volt a Magyar Kommunista Párt terveit keresztülhúzni. Hiába támadta őt 1945 nyarától kezdve folyamatosan a kommunista párt, 1947 májusáig nem lehetett a pozícióját megingatni. Azonban amikor Nagy Ferenc nem tért haza svájci látogatásáról, és kormányát lemondatták, Baloghnak is mennie kellett. Helyét pedig a Tájékoztatásügyi Minisztérium munkáspárti tisztviselői vették át. Epilógus - Kommunista hatalomátvétel a sajtópolitikában Az 1947 augusztusi választás után néhány hónap alatt a Magyar Kommunista Párt szinte teljesen felszámolta azt a sajtóirányítási rendszert, amely több mint három éven keresztül, hol jól, hol rosszul kontrollálta a magyar sajtópolitikát. A szeptember 23-ai pártközi értekezleten döntöttek arról, hogy a Tájékoztatásügyi Minisztériumot megszüntetik. Nem is neveztek ki az élére minisztert.78 Arról azonban még nem született döntés, hogy a minisztérium ügykörét melyik állami szerv veszi majd át a jövőben. Szeptember 24-én Molnár Erik külügyminisztert bízták meg ideiglenesen a tárca irányításával.79 Szeptember 30-án Dinnyés Lajos miniszterelnök már arról beszélt, hogy a lapokkal kapcsolatos adminisztratív feladatok, valamint a papírelosztás a Miniszterelnökséghez kerül át.80 A november 8-ai ülésen Dinnyés Lajos miniszterelnök a Tájékoztatásügyi Minisztériumról szólva kijelentette, hogy „... van is, meg nincs is”. Megszűnt az államtitkársága és a minisztersége, „és most van egy Tájékoztatási Hivatal, amely átszervezés alatt van’”.81 November 20-án már tudni 76 Zalai K. László: Volt egyszer egy médiaháború... i. m. 69. 77 Palasik Mária: A jogállamiság megteremtésének... i. m. 229-243. 78 Pártközi értekezletek... i. m. 721. 79 Pártközi értekezletek... i. m. 716. 12. lj. 80 Pártközi értekezletek... i. m. 736. 81 Pártközi értekezletek... i. m. 965.
