Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
1466 SZ. NAGY GABOR nálni. A lefoglalt papír nagy részét a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetei részére utalták ki, de arra is volt példa, hogy maguk kutatták fel az elhagyott nyomdákban lévő papírt, amelyet aztán a szovjetek engedélyével rögtön le is foglaltak a kommunista párt számára.5 A demokratikus pártok 1944. december 2-án Szegeden megalakították a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot. A Frontban öt párt (a Magyar Kommunista Párt, Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt) mellett a szakszervezetek is szerepet kaptak. A szegedi alakuló ülésen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front tagjai szinte lényegi módosítás nélkül elfogadták programjuknak6 a Magyar Kommunista Párt akciótervét.7 A program kitért a sajtóval kapcsolatos változásokra is. Ennek értelmében ,,[f]el kell oszlatni az összes fasiszta, népellenes, német zsoldban álló szervezeteket. Vagyonukat el kell kobozni, sajtójukat be kell tiltani”,; „[bjiztosítani kell a sajtó, gyülekezési és egyesülési szabadságot”, valamint „[a] sajtóból [...] ki kell küszöbölni a fasiszta mételyt, népellenes szellemet, a faji és nemzeti gyűlöletet”.8 A pártok megtették az első lépést a sajtóstruktúra teljes átalakítására, ez azonban csak az út kezdete volt. Látható azonban az is, hogy ebben a pillanatban csak a múlt lezárásáról döntöttek, arról a programban nem volt semmiféle nyilatkozat, hogy az újjáalakult és már működő sajtót milyen úton kívánják szabályozni. Az együttműködés időszaka a sajtópolitikában (1944. december - 1945. április) A kormány létrejötte után szinte azonnal megindultak a viták a sajtó jövőjéről. Ezek nagyrészt a minisztertanácsi üléseken kerültek napirendre, de időnként a pártközi értekezleteken is szó esett róluk. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány koalíciós alapon jött létre, így a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front négy pártja (a Polgári Demokrata Párt nem igazán jutott szerephez) együttesen képviselte a hatalmat. Ez azonban megnehezítette a sajtóirányítás helyzetét is. A koalíció ugyanis kényszerközösség volt, amely a szövetséges nagyhatalmak igénye volt. Ezért aztán folyamatosak voltak a súrlódások és a viták. A négy koalíciós párt ugyanis nem egyformán képzelte a sajtó jövőjét, de a kezdeti időszakban ezen még képesek voltak úrrá lenni. Az igazi harcok csak 1945 áprilisa után kezdődtek, amikor az európai háború vége felé közeledett, és a magyarországi harcok véget értek. Ettől a pillanattól kezdve megindult a harc a tényleges hatalomért, amelynek jelei a sajtópolitikában is megmutatkoztak. Az első időszak (1944 decembere és 1945 áprilisa között) azonban viszonylag nyugodtan telt. A sajtóban nem volt jele a pártok közötti konfliktusoknak, 5 Varga Sándor-. A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem, 1945-1957. Bp, 1985. 32-33. 6 Pártközi értekezletek: Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció 1944-1948. Vál., szerk., jegyz. ellátta Horváth Julianna et al. Bp., 2003. 3-7. 7 Korom Mihály. Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet, 1944-1945. Bp, 1981. 243-268. 8 Pártközi értekezletek i. m. 4—5.
