Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
A MAGYAR SAJTÓ POLITIKA A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN 1467 nem indult még meg a politikai hatalomért a harc. A pártok kivárásos taktikát alkalmaztak, és főként a nagy nemzeti sorskérdésekkel, a háború utáni helyreállításokkal, a földreformmal voltak elfoglalva. Azonban a koalíciós időszak egészét érintő problémák már ebben az időszakban is megjelentek (papírkérdés, a lapengedélyezések ügye), és ezek elhárítása, megoldása azonnali lépéseket igényelt. A lapengedélyekkel kapcsolatosan 1944. december és 1945 márciusa között született egy megállapodás a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai között. Az egyezség pontos szövegét ugyan nem ismerjük, de Kállai Gyula 1945 áprilisában a Budapesti Nemzeti Bizottság ülésén egyértelmű utalást tett rá: „[Kállai Gyula] [tjudomása szerint a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok még Budapest felszabadítása előtt olyan értelmű határozatot hoztak, hogy csak a Függetlenségi Front pártjai kaphatnak lapengedélyt”.9 Ez azonban nem jelentette azt, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai automatikusan engedélyhez jutottak volna. Ezt megerősíti Balogh István egyik átirata is, amelyben azzal utasította el a Magyar Kommunista Párt kunszentmártoni szervezetének lapengedély iránt kérelmét, hogy ,,[p]ártközi értekezleten valamennyi demokratikus párt, így a Magyar Kommunista Párt is bejelentette lapengedélyek iránti igényét, a »Kunszentmártoni Néplap« az előterjesztett időszaki lapok között nem szerepel”.10 A megállapodás értelmében a pártoktól független kiadók, valamint a magánszemélyek ki voltak zárva a politikai tartalmú sajtótermékek kiadásából. A megállapodás átmeneti megoldásként szerepelt a tervek között, ezt jelezte Szakasits Árpád 1945. augusztusában mondott beszéde is a Magyar Újságírók Országos Szövetsége alakuló ülésén. Ezek szerint „ha majd olyan körülmények között élünk, amikor nem kell félni a reakció és a fasizmus visszatérésétől, a sajtószabadságot mindenki egyformán élvezheti”.11 Ahogy azt már láthattuk, lapengedélyeket kezdetben a szovjet hadsereg adhatott ki, 1944. decemberétől azonban már a Miniszterelnökség is felhatalmazást kapott erre.12 Mindez azonban mindössze egy hónapig működött. 1945. január 20-án a magyar kormány Moszkvában aláírta a szövetséges hatalmakkal a fegyverszüneti egyezményt. Ennek 16. pontja a következőképpen rendelkezett: „Időszaki, vagy egyéb irodalmi termékek kiadása és terjesztése, [...] a Szövetséges (szovjet) főparancsnoksággal való megegyezés alapján történik.”13 Et-9 A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei, 1945-1946. Szerk. Gáspár Ferenc, Halasi László. (Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai, 7.) Bp., 1975. (továbbiakban BNB jkv.) 99.; Szinte szóról-szóra ugyanezt ismétli meg emlékiratában is Kállai Gyula. Lásd: Kállai Gyula: Két világ határán. Bp., 1984. 201. 10 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban MNL OL) XDC-A-l-j-V-853/ 1945. (10. d.) dr. Bojta Béla miniszteri tanácsos válasza Gönczi Bélának, 1945. április 17. 11 Az Újságírószövetség közgyűlése. Szabad Nép, 1945. augusztus 14. 12 Bár a Magyar Kommunista Pártot képviselő Nagy Imre 1944. december 23-án azt javasolta a minisztertanácsnak, hogy „lap megjelenését ne a kormány engedélyezze, mert ez a sajtószabadság ellen van”. Ez, figyelembe véve az előzményeket, a kommunista párt számára lett volna egyedül üdvözítő. Lásd: Dalnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) minisztertanácsi jegyzőkönyvei, 1944. december 23. - 1945. november 15. A-B. kötet. Szerk., a jegyz. és a bev. tanulmányt írta Szűcs László. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok, 28.) Bp., 1997. (továbbiakban DMB jkv.) A. kötet. 90. 13 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 525/1945. M. E. számú rendelete a fegyverszüneti egyezmény kihirdetése tárgyában Magyar Közlöny, 1945. március 17.
