Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
és mennyire alátámasztott és így melyiket találják meggyőzőbbnek.69 70 Mályusz Elemér viszont egyetemi előadásain időnként egymással összeegyeztethetetlen szerepekbe került. Ugyanis egyszerre volt történész és hitszónok, vádló és bíró. Érvelése néhol és némelykor a protestáns providencializmus szemléleti jegyeit és a hitvalló prédikáció sajátosságait viselte magán, s emiatt érvelése időről időre kinyilatkoztatásba torkollt. Ennek ellenére tételei és érvei átgondolt, komoly, kiforrott európai és magyar történelmi koncepcióra utaltak. Olyanra, amelyre — amennyiben a tudományos nyilvánosság fórumain fejti ki őket — választ érdemelt. Mályusz Elemér és Szekfű Gyula vitája a vallási türelemről Mályusz Elemér A Rákóczi-kor társadalma című tanulmányában nem bírálta Szekfű Gyula Magyar történetét, nem is vitatkozott vele. Ám tanulmányának egésze, tételei, érvei, gondolati íve és konklúziója koncepcionális kihívás elé állították A száműzött Rákóczi és a Magyar történet — 17. és 18. századi köteteinek — szerzőjét. Olyan kihívás elé, amely elháríthatatlan volt. Szekfű Gyula válaszolt is rá. Mályusz Elemér azt állította, hogy a vallási türelem eszméje protestáns eredetű, ami nem a katolikusokkal szembeni harcban alakult ki, és nem a lutheri vagy a kálvini protestantizmus terméke, hanem éppen a velük szembeni 17. századi küzdelemben a hollandiai és angliai protestáns szekták vívmánya volt. Azoké, akik levonták a vallási individualizmus valamennyi következményét és eljutottak annak felismeréséhez, hogy a hit az egyén legbelsőbb ügye, ezért senki sem kényszeríthető arra, hogy megváltoztassa. Ez a felismerés pedig azonnal eljutott Magyarországra és elfogadtatásra talált a református egyházon belül Kelet-Magyarországon és Erdélyben, az ellenreformációtól térben és időben távol. „A Rákóczi-kor /.../ két lehetőség közül választhatott. Az egyiket a régi barokk valláspolitikai, a másikat az új, linzi béke képviselte. Megszabadulva az egyoldalú bécsi nyomástól, a magyarság az életérdekeinek megfelelő megoldást az újhoz csatlakozásban találta meg. /.../ Szécsényben /.../ Rákóczi közvetítésével rövid vita után katolikusok és protestánsok »barátságos egyességre« léptek. Kifejezetten és határozottan félretolták a földesúri jogot és a vallás szabad gyakorlásának elvi álláspontjára helyezkedtek. /.../ Fátumszerű volt, hogy a Habsburg-ház és a vele összeforrott bécsi barokk kultúra nem értette meg a Rákóczi Magyarországa által képviselt modernebb gondolatot. Idegen volt a számára s mikor győzött a harctéren, eltiporta ezt is. /.../ ha nem lett volna néhány évre Rákóczi Magyarországában vallási béke, mondhatnók, hogy a barokk fanatizmus érvényesülése »korszerű« jelenség volt. így csak elszomorító hanyatlásnak minősíthetjük, egy korábbi fokra zuhanás jelének, ahonnan a magyarságot egy elszánt Habsburg-uralkodónak kellett felemelnie, de csak évtizedek múlva és akkor már a katolikus magyarok akarata ellenére. /.../ Közben a rokokó-izlés helyenként magyar ruhába öltöztette a szentek szobrait s így a magyar jelleg előtört a mélyből, a mód azonban, ahogyan ez történt, nem volt európai színvonalú. Korszerű európai kultúra és magyar jelleg nem olvadtak össze.”TM 1456 DÉNES IVÁN ZOLTÁN 69 Rawls, John: Az igazságosság elmélete. Ford. Krokovay Zsolt. Osiris, Budapest, 1997. Eredeti kiadás: A Theory of Justice. The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge, MA, 1971.; Nozick, Robert: Anarchy, State and Utopia. Basic Books, Inc,. Publishers, New York, 1974. 70 Mályusz Elemér: A Rákóczi-kor társadalma. In: Rákóczi emlékkönyv halálának kétszázéves évfordulójára. Szerk. Lukinich Imre. I—II. Magyar Nemzeti Szövetség, Franklin Társulat, Budapest, é.n. [1935], I. 56-63
