Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
MESTERELBESZÉLÉSEK 1455 Szekfű Gyula álláspontját így jellemezte: „A mai kor világnézeti felfogásának kivetítődése a magyar történeti irodalomban a kétségtelenül legnagyobb hatású magyar történetíró, Szekfű Gyula újabb munkássága. Három nemzedék. Egy hanyatló kor története (Budapest, 1920.) című munkája hosszú vádirat a liberalizmus ellen és a romanticizmus dicsőítése. Most megjelenő nagy műve, a Magyar történet, nemzeti múltunknak ez az átrevideálása pedig a barokk szellem és e szellem tipikus képviselőinek olyan magasztalását tartalmazta, s ugyanakkor az ellenkező szellemi áramlat híveinek olyan lebecsülését és lenézését, hogy előadására egész enyhén csak annyit mondhatunk, hogy az nem mentes korunk divatos jelszavaitól és felfogásától.”65 Más eredményre jutunk, ha a magyar történelmet önmagában nézzük, és másra, ha azt az európai műveltség részének tekintjük - állította: „Az első képet nagyon szépen, a született művész stílusérzékével Szekfű Gyula festette meg Magyar történetének a 18. századot tárgyaló kötetében. /.../ Szekfű természetesnek és helyesnek találja: a barokk szellem nálunk szinte Mária Terézia haláláig élt. Véleményünk szerint pedig ezt a szellemet és a barokk műveltséget évtizedeken keresztül mesterséges módon, erőszakkal tartották fenn, mégpedig Bécsből, és így megakadályozták, hogy a felvilágosodás hozzánk korábban eljutva, a maga átalakító, fejlesztő és modernizáló hatását idejében kifejtse.”66 A két értelmezés eltérő vonatkoztatást jelent és eltérő konzekvenciákra vezet: „Az erőszakos uralomnak lett a következménye az, hogy a magyarság kulturális tekintetben a 18. században visszamaradt. Világos, hogy az ilyen elmaradottság, visszamaradás csak akkor tűnik a szemünkbe, ha a magyarság életét mindig a széles európai távlatokba belehelyezve szemléljük és vizsgáljuk. A különbségek csak akkor vehetők észre. Ha ellenben — mint azt Szekfű teszi — nem ügyelünk arra, mikor kezdődik Angliában a szabad vallásgyakorlat, Franciaországban a polgárság szabadabb érvényesülése, Hollandiában a vallási kultúra visszaszorítása és egy /másik/ világ kifejlődése, akkor csakugyan elveszítjük tisztánlátásunkat.”67 Szekfű ugyanis szerinte az esetlegességek sorozataként értelmezte a magyar történelmet, a felszínen maradt, moralizálással pótolta az európai vonatkoztatást, a hosszú távú folyamatok okainak feltárását, ami relativizmust eredményezett, s a mindenkori hatalmi viszonyok elfogadását vonta maga után. Az övé viszont azáltal, hogy európai összefüggésekbe helyezi a magyar történelmet és nagyobb távlatra figyel, érzékeli a történelem értelmét, providenciális jellegét. Ezáltal segíti, hogy életünket értelmesnek láthassuk.68 Nem tudom, mennyire volt szokás a harmincas évek Magyarországán szakmai vitát folytatni egyetemi előadásokon. Ott, ahol a vitapartner nem volt jelen, ezért nem is válaszolhatott az elhangzó bírálatra. Jómagam 1994-ben hallgattam John Rawls politikai filozófiai előadásait a Harvard Egyetem Filozófiai Intézetének Ralph Waldo Emerson nevét viselő épületében. 0 is vitapartner nélkül vitatkozott, de másként, mint Mályusz. Amikor vitapartnere, Robert Nozick nézeteit taglalta, tárgyszerűen vitatkozott. Ugyanis joggal feltételezte, hogy mindkettőjük nézetei egyaránt hozzáférhetőek a hallgatóság számára, amelynek tagjai el tudják dönteni, hogy melyik álláspont milyen érvekkel 65 Magyarország története a felvilágosodás korában. 10. 66 Uo. 128. 67 Uo. 128. 68 Uo. 129.
