Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
1448 DÉNES IVÁN ZOLTÁN áramlatok átvételei. Azok a kulturális átvételek, amelyek maguk is visszahatottak az egzisztenciális ellentét alakulására. Redukcionizmus, a kirakósjáték végső megoldásának megtalálása, indoktrinációs eljárás lenne, ha az egység-ellentét kérdésének már-már metahistóriai szintjére szűkítenénk a periodizáció kritériumait. Ám alapvetően értenénk félre a historikus korszakolását, ha nem látnánk, hogy milyen alaphoz mérte és viszonyította az alkorszakokat képező kulturális transzfereket. Azokat, amelyek bemutatása során alkalmazta és érvényesítette historicista és szellemtörténeti szempontjait és szintetizáló kompozíciós képességeit. A mesterelbeszélés alapkonstrukciója, az, amely a korszakolás fundamentumát meghatározta és amelyhez az alkorszakokat illesztette, 1913-tól 1929-1933-ig más-más kontextusba került és egyre újabb jelentéssel bővült. Szekfű Gyula A száműzött Rákóczi korszerű-korszerűtlen ellentétpárját a Rákóczi-botrány védekező írásaiban nagymagyar-kismagyar felfogássá, a Három nemzedékben a potencialitást jelentő értelmi politika és az aktualitást uraló érzelmi politizálás ellentétévé, a Három nemzedék második kiadásának Bevezetésében és A politikai történetírás ban a nagymagyar és a kismagyar történetírás historiográfiai alternatívájává, a Magyar történetben pedig a 16-20. századi magyar történelem nagymagyar-kismagyar htjává transzformálta. Olyan ideológiai konstrukcióvá, amelynek egyik tagja a metahistóriai mérce szerepét töltötte be, miközben az ellentétpár egyik pólusát alkotta. Igaz, tartalmilag nem estek mindig teljesen egybe, de a különbségek árnyalatnyiak voltak. Ez volt az a konstrukció, amelynek nemcsak Szekfű Gyula életművében volt nevezetes utóélete. Ugyanis kiindulópontul szolgált Németh László 1939- ben a Kisebbségben megfogalmazott mélymagyar-hígmagyar-jöttmagyar triásza megalkotásához. Annak ellenére, hogy tartalmilag a mélymagyarok korántsem estek egybe a nagymagyarok kai, ahogy a hígmagyarok sem voltak azonosak a kismagyarokkai. Funkcionálisan viszont nyilvánvaló összefüggést érzékelhetünk közöttük. Szekfű Gyula ideológiai konstrukciójának Németh László által átformált, kismagyar kultúrkritikai változatát Bibó István szabadította ki az asszimiláció, a nemzetkarakterológia és a nemzeti ontológia szövevényéből, helyezte politikai-pszichológiai, politikai hisztéria-elemző összefüggésbe és értelmezte át a túlfeszült lényeglátók-hamis realisták ellentétpár (és a realista lényeglátók normatív fogalma) kidolgozásával. Abban az esszéjében, amelyben dekonstruálta a nagymagyar historicista elbeszéléssel vitatkozó kismagyar nemzetkarakterológiai beszédmódot, lebontotta annak nemzeti ontológiai tematikáját és a magyar alkatdiskurzus helyébe a magyar politikai hisztéria okainak felfejtését állította.42 Babits Mihály és Németh László véleménye Babits Mihály Szekfű Magyar történetének köteteit kivételes írói alkotásként méltatta és a romantikus illúziókkal való kíméletlen szakításként mutatta be: 42 Vö. Dénes Iván Zoltán-. Az „illúzió” realitása. Kollektív identitásprogramok. Argumentum Kiadó, Budapest, 2011. 101-122, 137-221, 250-258, 259-261.
