Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
MESTERELBESZELESEK 1443 magasabb műveltség); Az erdélyi magyar államrendszer. A vallásügy (az új nemesi alkotmány és politikai gondolkodás, az erdélyi fejedelemség, a vallási kérdés, a katolikus restauráció); A bécsi abszolutizmus útján (a politikai fejlődés a Wesselényi-összeesküvésig, a Lipót-féle abszolutizmus, a török kiűzése) társadalom-, nemzetiség- és gazdaságtörténeti, szellemtörténeti és politika- és hadtörténeti tematikai egységekben. Szekfű Gyula a két évszázadot A tizenhatodik századhoz írt előszavának tanúsága és a két kötet tagolása és az elbeszélés egyes szálainak egymásra vonatkoztatásai miatt egy egységnek tekintette: „Az a két század, mely a mohácsi vésztől veszi kezdetét, egymással olyan szoros kapcsolatban van, hogy szinte lehetetlen egyenként, egymástól elkülönítve tárgyalni őket. Szellemi és politikai, gazdasági és társadalmi téren a két század úgy következik egymásra, mint ugyanazon kornak bevezető és befejező része; külön-külön mindegyik csak fél, egész csak a kettő együtt. A XVI. században megkezdődő helyzetek a következő században fejlődnek ki, az itt kötött csomókat a XVII. század oldja meg, tisztára kronologikus előadás csak töredékképet, torzót tudna nyújtani. A török hódoltság mindkét századon áthúzódik, a Habsburgi-erdélyi, német-török, dunai-tiszai ellentét a XVI. században kezdődik és a XVII. századnak főtartalmát teszi, a fegyveres nemzetnek a nagybirtok által megszervezése szintén mindkét századot lefoglalja; a XVI. század reformációját organikusan követi a XVII. század ellenreformációja. Egészben véve elmondhatjuk, hogy lényegest e két század csak együtt szolgáltat a nemzeti élet ezeréves történetéhez. A feldolgozásnál mégis iparkodtam az első kötetet a XVI., a másodikat a XVII. század történetére koncentrálni. Ehhez képest az egész munkának e jelen negyedik kötete azon alapvető kérdéseket próbálja megvilágítani, melyeket azután a XVII. századnak kellett megoldania: a királyság külföldre költözését, a védelem királyi megszervezését a török hódítással kapcsolatban, a török nyomás alatt Magyarországnak a nyugati szomszédaival való szorosabb érintkezésbe léptét, az új központi igazgatás, az új nagybirtok kialakulását, az új Erdélyt és a reformáció elterjedését. Mindegyik szó egy-egy ellentétet jelent, mely a középkorban egységes nemzeti lelket foszlányokra készül szakítani. Ez ellentétek először Bocskay felkelésében törnek elő, ennek leírása fejezi be a kötetet, hogy a következő, ötödik kötet egy, az egész korszakot átfogó etnográfiai és társadalmi leírás után a megoldások képét adja, melyeket a XVII. század próbált létrehozni.”34 A tizennyolcadik század a török kiűzésétől II. József haláláig, a rendi-nemzeti ellenállás győzelméig tárgyalta a magyarok történetét Az új leopoldi berendezkedés és a Rákóczi-felkelés (Bécsi kísérlet az új berendezésre, Rákóczi-felkelés); A barokk-rendi korszak (A közjogi kompromisszum; A barokk műveltség; Az új népesség. Gazdasági és nemzetiségi viszonyok; Mária Terézia korszaka) és A felvilágosodás (A felvilágosodás terjedése; A felvilágosodás krízise; A nacionalizmus; Erdély és a melléktartományok) korszakolása és témái szerint. A tizenkilenc és huszadik század pedig 1790-től 1914-ig, a rendi-nemzeti ellenállás győzelmétől az első világháborúig mutatta be a Három nemzedékben értelmezett periódusnál bő négy évtizeddel hosszabb időszakot a Három nemzedéké hez nagyon hasonló felfogásban és tárgyalásban, némi terminológiai és értelmezésbeli különbséggel és a nemzetiségek történetének bevonásával A rendi nacionalizmus (Nemzeti és rendi politika; A társadalom); A reformnacionaliz34 Szekfű Gyula-. Előszó a IV és V kötethez. In: Hóman Bálint - Szekfű Gyula-. Magyar történet. I-VII. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1928-1934. IV A XVI. század. 5. http://www.elib . hu/00900/00940/html/
