Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
1444 DÉNES IVÁN ZOLTÁN mus (Széchenyi és a harmincas évek; Kossuth és a negyvenes évek; A nemzetiségi kisebbségek kifejlődése) és A kiegyezési korszak (A dualizmus. A Szabadelvű Párt uralma; A szellemi kép; Az egyensúly megbomlása. A fejlődés irányai) köré csoportosítva az elbeszélést. A kulturális átvétel, az alkotmány- és a jogtörténet, a művészettörténet, az irodalomtörténet, az egyháztörténet, a gazdaság- és társadalomtörténet, a régészet és a nyelvtudomány, a historiográfia és nagy hangsúllyal a történelmi segédtudományok eredményeinek alkalmazásai a Hóman-kötetek politika-, külpolitika- és hadtörténeti szempontjaira visszahatott, módosították és átalakították a tárgyalást. A Szekfű-kötetekben a korszakolás kritériumai több szempontúak voltak. Egyrészt követték a politikatörténeti periodizációt. Másrészt a gazdaság-, társadalom-, és művelődéstörténeti állapotokról helyzetképeket, dinamikájukról folyamatábrázolásokat olvashatunk, amelyek egyúttal belső tagolások és új témák alapjait alkották. Harmadrészt a szellemtörténeti irányzatok, eszmeáramlatok, világnézetek és stílusok korszak/alkorszakképző jellegűek voltak, amelyek kultúrátvétel-értelmezéseket foglaltak magukban a reneszánsz, a reformáció, az abszolutizmus, az ellenreformáció, a barokk, a felvilágosodás, a nacionalizmus, a liberalizmus és a szocializmus esetében. Szekfű Gyula jól tudta hasznosítani saját kutatásait, sokat merített a hazai és a nemzetközi történelmi szakirodalomból, igen jól ismerte a német eredményeket és tájékozott volt a francia és az olasz szakirodalomban is. Az ezeken kívül eső teljesítményeket kivételesen vagy másodkézből ismerte. A társ- és rokontudományok körében ugyancsak tájékozott volt, ismerte, alkalmazta és továbbgondolta azok számos eredményét. Különösen gyümölcsöztette Horváth János felismeréseit a külföldi kulturális átvétel és a magas kultúra népi kultúrába leszivárgásáról. Amennyiben összehasonlítjuk Szekfű Gyula Magyar történet-köteteinek tematikáját A magyar nemzet története 16-19. századi köteteit feldolgozó szerzők témáival és korszakolásával, Acsády Ignác, Angyal Dávid, Ballagi Géza, Márki Sándor és Beksics Gusztáv politikatörténeti, pozitivista nemzeti liberális szempontjaival, szembeszökő Szekfű javára az, hogy a látásmódja szintetikus és a tematikája sokrétű. Azt is érzékelhetjük, hogy a rendek, a protestantizmus és Erdély szerepét másként értékelte, mint Acsády Ignác és Angyal Dávid és ezt sokan elfogultságnak látták.35 A reformkort — követve a Három nemzedék koncepcióját — nagyon eltérően ítélte meg, mint Ballagi Géza. Furcsa módon Szekfű forrásbázisa — a Fontes-kötetek használata ellenére — szűkebbnek látszik, forráshasználata a nemzeti liberális szemponttal szembeállított — a nemzeti liberális séma ellenében historicista megközelítés alkalmazásának meghirdetése ellenére — konzervatív mérce jegyében tendenciózusabbnak mutatkozik Ballagi Gézáénál.36 Márki Sándor 1848-49-es szabadságharc félkötetét nem adataiban, hanem egészében értelmezte át. Beksics Gusztáv félkötetének jelenkortörténeti, 35 A magyar nemzet története V-VII, Di-X.; Magyar történet IV-YVII. 36 Magyar történet VII. Vö. A magyar nemzet története IX.
