Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A magyar-olasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben I/133
A MAGYAR-OLASZ KAPCSOLATOK ALAKULASA 1918-1919-BEN 141 hogy Fülep sohasem kapott hivatalos megbízást, amit alátámaszt egy levél, melyet Csáky Imre, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője írt: eszerint Fülepnek Charmant Oszkárral kellett volna Olaszországba utaznia, és amikor előbb, saját megfontolásból odautazott, csak azért volt alkalma tárgyalásokat kezdeményeznie, mert Károlyinak nem állt módjában visszahívni.63 Charmant február 5-én, Bécsben találkozott a római külügyi hivatal titkárával, Camillo Rossival, akinek beszámolt egy csehszlovák-magyar-jugoszláv unió tervéről.64 Ez az unió Franciaországnak is tetszett volna. Maga Károlyi azonban úgy gondolta, hogy a terv veszélyes Magyarországra nézve, hiszen megvalósulása esetén az ország a szláv gyűrű szorításába kerülne. A szlávok befolyásának megerősödése pedig Olaszországnak sem állt érdekében, aminek következtében Károlyi bízott abban, hogy Olaszország segíteni fog a terv megakadályozásában, és hivatalosan is támogatni fogja Magyarországot. A miniszterelnök ehelyett inkább magyar-román szövetséget szorgalmazott annak érdekében, hogy megakadályozzák Erdély románok általi annexióját. Ez a terv azonban más előnyökkel is járhatott volna, Magyarország tengeri kijárathoz jutásával, és a szláv terjeszkedés ellensúlyozásával. Az új állam azután szövetkezett volna Olaszországgal.65 A tervből azonban nem lett semmi, miután a románok erőszakos területfoglalásokba kezdtek Magyarországon. Február 16-án Károlyi — immár személyesen — Arrigo Tacoli márkival, a Sonnino által, az olasz külügyminisztérium képviseletében Budapestre küldött megbízottal értekezett. A tárgyalásról Tacoli jelentést adott Sonninónak. Elmondta, hogy Magyarország fennmaradása — Tacoli és Károlyi szerint — a nagyhatalmak közül leginkább Olaszországnak állt érdekében, ezért Magyarország hozzá fordult. A magyar-román unió elvetése után Károlyi új tervvel állt elő, ezúttal egy adriai föderációban gondolkodott. Ennek tagjai Olaszország, Jugoszlávia, Magyarország, és esetleg Ausztria, valamint Lengyelország lettek volna. Ezt azonban az olasz-jugoszláv ellentétek miatt kellett elvetni.66 Az elutasítás azonban nem jelentette azt, hogy Magyarország nem puhatolózott Jugoszlávia irányába is. Mivel Károlyi előnyösnek ítélte volna, ha hazánk a szomszédos délszláv állammal szövetkezik, megkezdődött az ingadozás az olasz és a jugoszláv orientáció között. Az olaszokkal való kapcsolatfelvételt a jobboldali arisztokrácia támogatta, mely az olasz csapatok Magyarországra hívásától és érkezésétől várta a Károlyi-rezsim felszámolását.67 Sokan — köztük a berni követ, Szilassy László — azonban úgy gondolták, hogy inkább Jugoszláviával lenne érdemes megegyezni, mert a délszláv állam maga mögött tudhatta Franciaország támogatását, és délvidéki területek megtartását is tőlük lehetett remélni.68 63 MNL OL K 64 Politikai osztály Rezervált iratok 41. tétel, 1919-584. Charmant Oszkár bécsi követ és ügyvéd Károlyinak, 1919. febr. 3. 64 I documenti diplomatici italiani. Sesta Serie 1918-1922. Volume II. Közreadja: Libreria dello Stato. Roma, 1953. 246. irat, 166-167. Camillo Rossi, a Tirol elfoglalásával megbízott vezérkari főnök Sonninónak, 1919. febr. 5. A továbbiakban: DDI/6./II. 65 Uo. 66 DDI/6./II. 365. irat, 249-250. Arrigo Tacoli márki, budapesti olasz képviselő Sonninónak, 1919. febr. 17. 67 L. Nagy Zs.: A párizsi békekonferencia és Magyarország i. m. 263. 68 L. Nagy Zs.: Itália és Magyarország i. m. 87-88.
