Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A magyar-olasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben I/133
142 HAMERLI PETRA Elsőként Harrer Ferenc, a későbbi magyar-olasz tárgyalásokat bonyolító Charmant Oszkár elődje a bécsi követi poszton, ecsetelte hosszasan álláspontját Károlyinak 1919 januárjában. Harrer teljes mértékben ellenezte ajugoszlávokkal való szövetséget, ami az olaszokat és a románokat biztosan Magyarország ellenfeleivé tenné. Kiemelte azt is, hogy Jugoszláviának csak magyar területek felé van lehetősége terjeszkedni, így hazánk hiába lenne a délszláv állam szövetségese, mert a jugoszlávok még egyezmény esetén is inkább a területi igényeiket tartanák szem előtt. Ezen kívül a román kérdést sem oldaná meg a jugoszláv orientáció, egy román-magyar unió — amit ő maga ötlött ki — viszont igen.69 Nem maradt tétlen a véleménykifejtést illetően a másik oldal sem. Szilassy Gyula, a jugoszláv orientáció legfőbb hívének tartható berni követ 1919 februárjában írt Károlyinak, szintén álláspontja melletti érveket felsorakoztatva. Levelében leszögezte, hogy a magyar politikai elit célja az ország területi integritásának megőrzése a lehető legnagyobb mértékben. Veszteségekkel Szilassy is számolt, de fontosnak tartotta, hogy Magyarországnak megmaradjon a kijárata a tengerre. Úgy gondolta, hogy ezt a jugoszlávokkal kötött szövetséggel lehetne leginkább elérni. Szerinte ugyanis a békekonferencián Franciaországé lesz a döntő szó, akik pedig Jugoszláviát támogatják, így Magyarország is kedvezőbb helyzetbe kerülhetne, ha a délszlávokkal szövetkezne. Ezzel szemben — folytatta érvelését a követ — Olaszország a „szent önzés” politikáját követve kíván jó viszonyba kerülni Magyarországgal.70 Károlyit — a következő levelek tanúsága szerint legalábbis — sikerült ez irányba befolyásolni. Február 28-án titkos levélben tudatta Szilassyval, hogy kész szövetkezni Jugoszláviával, akár gazdaságilag is. Terve szerint autonómiát adott volna a szerbeknek, és lehetségesnek tartotta volna a jugoszlávokkal való vámuniót is abban az esetben, ha azok visszaadták volna Magyarországnak a Dunán és a Dráván inneni területeket. Mindezek érdekében Károlyi tárgyalásokat szorgalmazott.71 Pár nappal később Károlyi — annak ellenére, hogy úgy vélte, az Olaszországgal való szövetség csak az olaszoknak hozna hasznot — azt írta, hogy az olaszok közelednének a magyarokhoz, Belgrád viszont nem.72 A jugoszlávok ugyanis csak nem hivatalosan kívántak tárgyalni Magyarországgal, azért, hogy meghiúsítsák Olaszország ellenük irányuló bekerítési tervét.73 Hamarosan az olaszok is tudomást szereztek Budapest két orientáció közti ingadozásáról, és egy hónappal később a magyar fővárosban állomásozó Tacoli márki tudatta Sonninóval, hogy tisztában van vele: Jugoszlávia délvidéki területek visszaadását ígérte Magyarországnak abban az esetben, ha a magyarok támogatják a délszláv államot Fiume megszerzésében. Ez — Tacoli szerint — nagy kísértést jelentett a magyar politikai elitnek, mert a jugoszláv-magyar közeledéssel Franciaország is meg lenne elégedve. Ezért Tacoli élelmezési segít69 Károlyi levelezése i. m. 396. levél, 402-404. Harrer Ferenc bécsi követ Károlyinak, 1919. jan. 28. 70 Uo. 406. levél, 418-427. Szilassy Gyula berni követ Károlyinak, 1919. febr. 9. 71 Uo. 414. levél, 435-^36. Károlyi Szilassynak, 1919. febr. 28. 72 Uo. 415. levél, 436-438. Károlyi Szilassynak, 1919. márc. 3. 73 Hornyák Á.: i. m. 28.
