Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1402 TÓTH ÁGNES A közép- és felsőfokú oktatásban a német anyanyelven történő tanítás a minisztérium által kijelölt helyeken kezdődött el. A nemzetiségi osztály 1956. április 5-én, előzetes egyeztetések után utasította a Bács-Kiskun Megyei Tanács oktatási osztályát, hogy Baján a III. Béla Gimnáziumban az 1956/57. tanévben indítsa el a német tagozatot.38 Az ehhez szükséges átalakításokról, annak költségvonzatairól jelentést kért. Minden évben újabb első osztály indításával — egy-egy osztályba negyven gyerek, vegyesen fiúk és lányok fölvételével —, négy év alatt tervezték a gimnázium kiépítését. Az első évben a létszámra vonatkozó minisztériumi elképzelés túlzottnak bizonyult. 1956. májusában Tolna, Komárom és Baranya megyékben egyáltalán nem volt jelentkező, Bács-Kiskun megyében 2 gyerek akart a német gimnáziumban továbbtanulni. A megyék azzal érveltek, hogy a szülők általános tantervű megyei magyar gimnáziumokba se szívesen engedik a gyerekeiket, főleg akkor, ha az kollégiumi elhelyezéssel jár. A minisztérium az eredménytelenség láttán értetlenségének adott hangot és a megyéket újabb gyerekek fölkutatására utasította. Ide kellett átirányítani a pécsi tanítóképzőbe föl nem vett hallgatókat is. Végül az 1956/57. tanévben 13 tanulóval indult meg az oktatás. Valamennyi tárgyat, természetesen a magyar nyelv és irodalom kivételével, német nyelven oktattak. A tagozat vezetésével Schwalm Pált bízták meg.39 A tagozat indításáról az információk nem, vagy csak nagyon szórványosan jutottak el az érintett szülőkhöz. Schwalm Pál 1957 nyarán nemcsak a Bács-Kiskun megyei, de a baranyai, tolnai falvakat is fölkereste, hogy a szülőket személyesen tájékoztassa, illetve megfelelő létszámú tanulót toborozzon. A helyi tanácsi- és pártapparátus tagjaival, valamint a szülőkkel való találkozásai megerősítették abban, hogy erre mindenképpen szükség volt. Egyrészt a szülők túlnyomó többsége nem tudott az iskola létezéséről, arról pedig végképp nem volt információjuk, hogy mit és hogyan oktattak, melyek a továbbtanulási lehetőségek. A szülők politikai aggályokat — „egy Bundiskola feltámasztásától félnek, aminek esetleg ismét komoly következményei lesznek” — is megfogalmaztak, amit a kitelepítés végrehajtásának tapasztalata, s a helyi tanácsi- és pártapparátus viselkedése erősített. Többen anyagi okokra hivatkozva nem taníttatták tovább jeles, vagy kitűnő előmenetelő gyermeküket. Végül 34 gyerek iratkozott be az 1957/58. tanévre. Schwalm Pál a minisztériumnak küldött jelentésében hangsúlyozta, hogy a személyes felvilágosító munkára a következő években is mindenképp szükség lesz. Érintette az általa vezetett német tagozatot, személyét, illetve az ott tanítókat ért támadásokat is. „Sajnos van olyan szélsőséges vélemény is, amely németországi szálláscsinálót lát az iskolában, és mindenféle ferde tendenciát magyaráz bele a német tagozat létezésébe. (...) Szeretném itt világosan leszögezni, hogy a német tagozatban és annak egész munkájában nem látok a magyarság érdekeit sértő tendenciát. Ellenkezőleg. Azoknak, akik ma azzal vádolnak bennünket, hogy ’kiütközik ismét sváb vérünk’, azt szeretném felelni, hogy iíjan, 38„Német tannyelvű gimnázium létesítése Baján”, az OM 859-B3/2/1956. számú utasítása. Az utasítás foglalkozott az elhelyezés, a tantestület, a tankönyvek és a beiskolázás problémáival is. - MNL OL XIX-I-4-g tétel nélkül (a továbbiakban: t.n.)-kisszámos-34/1959. 39 MNL OL XIX-I-2-f 859-B-3/1956. és XIX-I-4-g t.n.-kisszámos-34/1959.
