Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A magyar-olasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben I/133
138 HAMERLI PETRA tette Budapest francia megszállását, amibe a franciák angol csapatokat is be kívántak vonni. Nagy-Britannia azonban elsősorban a Közel-Keleten volt érdekelt, így az angol csapatokat ott szerette volna felhasználni, nem pedig Közép-Európában a francia politika szolgálatában,38 ezért Angliának sem tetszett a konvenció. Sonnino olasz külügyminiszter felháborodottan írta, hogy Magyarország függetlenségét még el sem ismerték, így az ország nem írhatna alá külön fegyverszünetet a saját szakállára.39 Az olaszok vélhetően attól is tartottak, hogy a konvenció által megnövekedne a francia befolyás Közép-Európában, ahol ők is teret kívántak nyerni, s emiatt nehezményezték, hogy csapataikra nem számítottak a franciák, holott előzőleg kérték d’Esperey hozzájárulását ahhoz, hogy az olasz csapatok szintén bevonulhassanak Budapestre.40 Méltatlankodtak amiatt is, hogy Franciaország az antant nevében tárgyalt.41 Az okmánnyal tulajdonképpen egyedül a szerbek voltak maradéktalanul elégedettek.42 2. Magyar-olasz kapcsolatok a Károlyi-kormány idején Ahhoz, hogy megérthessük, hogy az első világháború alatt szemben álló Magyarország és Olaszország milyen okoktól vezérelve kezdett közeledni egymáshoz a fegyverszünet aláírását követően, mindenképpen szükséges kitérni arra, hogy az új európai viszonyrendszer miként alakította a két állam külpolitikáját. A két ország helyzete merőben eltért egymástól. A háború előtt és alatt Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként nem folytathatott önálló külpolitikát, így azt a háborút követően kellett kialakítania. Vesztes lévén, területi veszteségekkel is számolnia kellett. A Károlyi-kormány külpolitikája ennek fényében három alappillérre épült. Az első elv, a pacifizmus lényege a körülmények közepette kívánható legméltányosabb béke megkötése volt. A másik két alappillér, az integritás és a föderáció elve azt jelentette, hogy a történelmi Magyarországnak — a függetlennek elismert Horvátország kivételével — fent kell maradnia, megőrizve területi egységét, a korábbi ellentéteket pedig az ország föderatív átalakításával kell kiküszöbölni.43 Ehhez a nemzetiségek elszakadási törekvéseit kellett volna megfékezni és megakadályozni, így Jászi Oszkár kidolgozta a „keleti Svájc” elméletét, mely szerint az országot nemzetiségi tömbök szerint osztották volna fel területi egységekre, ahol az adott népcsoportok számára biztosították volna a lehető legnagyobb fokú önállóságot az államon belül.44 Hiányzott azonban a sikeres külpolitikai manőverezés alapfeltétele: az antanthatalmakkal való kapcsolatfelvétel egyelőre reménytelennek látszott, mivel Károlyi rendszerét nem ismerték el tárgyalóképes rezsimként.45 38 Hornyák Á.: i. m. 20-21. 39 I documenti diplomatici italiani. Sesta Serie 1918-1922. Volume I. Közreadja: Libreria dello Stato. Roma, 1953. 342. irat, 168. Sonnino Leilo Bonin Longare párizsi olasz követnek, 1918. nov. 26. A továbbiakban: DDI/6./I. 40 DDI/6./I. 264. irat, 132. Sonnino Diaznak, 1918. nov. 21. 41 Ormos M.: i. m. 84. 42 Hornyák Á.: i. m. 21. 43 Szabó V: Háború és diplomácia i. m. 10. 44 Uo. 46 L. Nagy Zsuzsa: A párizsi békekonferencia és Magyarország 1918-1919. Bp. 1965. 76.
