Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1388 TÓTH ÁGNES kudarca — okaként egyoldalúan a németek passzivitását jelölték meg.6 Igaz, elismerték azt is, hogy a közigazgatás egyes szintjein sem tettek meg mindent az ügy érdekében: a racionalizálás következtében például a minisztériumban nem töltötték be a német előadói státuszt, így ügyes-bajos dolgaikkal nem volt kihez fordulni az iskoláknak, vagy a megyei tanácsok figyelmen kívül hagyták a központi utasításnak erre a területre vonatkozó részét. Kétségtelen, hogy az előző évek, illetve a jelen tapasztalata alapján a német nemzetiségű szülők bizalmatlanul fogadták az anyanyelven való oktatás bevezetésének ígéretét. A minisztérium munkatársai az egyes településeken tett tájékozódó jellegű látogatásaikon rendre azzal szembesültek, hogy a szülők nem akartak élni az anyanyelvű oktatás lehetőségével, sőt a „személyes propaganda” sem járt sikerrel. A mecseknádasdi iskolaigazgató a következőkkel magyarázta a sikertelenséget: „Kiszler Henrik németajkú kartársammal elmentünk a tekintélyesebb, ’hangadó’ németnyelvű szülőkhöz s a megadott szempontok szerint ismertettük a németanyanyelvű I. osztály beindításának fontosságát, célját. A legnagyobb meglepetésünkre egyetlen szülő sem akadt, aki helyeselte volna gyermeke német anyanyelven történő tanítását. (,..)Hiába valónak bizonyult minden érvünk. Arra hivatkoztak, hogy öregek is így tanultak és ha most a vásárba, vagy faluból távol mennek, tolmácsra van szükségük, hogy megértsék, amit akarnak. Pedig azt is elmondottuk, hogy a magyar nyelvet is tanulják heti több órában. Hasztalan volt minden érv és felvilágosítás.”7 Az osztály munkatársai mindenekelőtt a bizalom helyreállítását kívánták elérni, ezért a német tannyelvű általános iskolák szervezését egy évvel elhalasztották volna. Kezdőlépésként egy-két önálló német óvoda, illetve néhány magyar óvodában működő német csoport elindítását szorgalmazták. Ezzel párhuzamosan 4-5 gimnáziumi és tanítóképzői német tagozat szervezését javasolták, valamint a budapesti pedagógiai főiskolán a német tanszék megalapítását. A javaslatok azt jelzik, hogy az iskolaalapítást megelőzően a személyi feltétel biztosítására törekedtek: tanárok és tanulók tekintetében egyaránt. Csak a következő, 1956/57. tanévben — ha a szülők igénylik —, látták célszerűnek az anyanyelvű általános iskolák, illetve gimnáziumok és tanítóképzők szervezését. Kidolgozták a fejlesztés gyakorlati megvalósításának menetét és egyes konkrét lépéseit is, ami a német nemzetiségi nyelvoktatás területén jelentős lépést jelentett.8 6 MNL OL XIX-I-4-g 47.tétel. Javaslat a német nyelvű óvoda, tannyelvű általános iskola, gimnázium, pedagógiai főiskola, német tanszék megszervezésére, 1954. december 29., A nemzetiségi német oktatás helyzetéről, 1955. február 10., Vázlat a német oktatás fejlesztésének tervéhez, 1955. március 4. Az MDP KV Tudományos és Oktatási Osztálya részére készített dokumentumban Kovács Péter osztályvezető érintette a délszláv nemzetiségi pedagógusok helyzetét is. Javasolta az Oktatásügyi Minisztérium Személyzeti Főosztálya, a Tanítóképzős Osztály, a Nemzetiségi Osztály, valamint a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének részvételével egy bizottság létrehozását, „a korábban kitelepítésre került délszláv nevelők vizsga és- és újraalkalmaztatási kérelmeinek felülvizsgálatára.” - MNL OL 276.f. 91.cs. 83.ö.e. Javaslatok a német iskolahálózatra vonatkozóan, 1955. március 4. 7 MNL OL Oktatásügyi Minisztérium Általános iratok 1954-1957. (a továbbiakban: XIX-I-2-f) 859 17/1955. 8 „1. Szervezési körrendelet kiadása a megyékhez. 2. A megyei javaslatok felülvizsgálata. 3. Az elvégzendő munka megosztása az Oktatásügyi Minisztérium, a megyék és járások között. 4. Tanító-
