Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385

1386 TÓTH ÁGNES Az MDP KV Kulturális és Tudományos Osztálya 1955 decemberében, a készülő párthatározat egyik előkészítő anyagaként, először a nemzetiségi okta­tás helyzetét tekintette át részletesen.2 A feljegyzés a minisztérium által az elő­ző hónapokban készített jelentések megállapításait foglalta össze. A szlovák, délszláv, román nemzetiségi iskolahálózat kiépítését — legalábbis ami az intéz­mények számát illette — befejezettnek tekintette. Ezeknél a nyelvoktató és anyanyelvű iskolák közötti arányon akartak változtatni, illetve az óvodák szá­mának emelését tervezték. Ugyanakkor a német iskolahálózat azonnali és gyors fejlesztését javasolták. A németeknek még ekkor is csak 8 óvodájuk, közel 100 nyelvoktató és csupán 2 anyanyelvű általános iskolájuk volt. Nem volt le­hetőségük német tannyelvű gimnáziumban, vagy tanítóképzőben továbbtanul­ni és egyik pedagógiai főiskolán sem folyt német tanárképzés. Pozitívumként említették a nemzetiségi iskolák szakmai színvonalának lassú emelkedését, az intézmények javuló elhelyezési körülményeit, tárgyi feltételeit, a minisztérium hatékonyabb irányító-ellenőrző munkáját. Negatívumként emelték ki, hogy még az anyanyelvű iskolákban is probléma a gyerekek beszédkészsége, a nyelv­oktató iskolákban pedig a 25-30%-uk akadozva, gyengén olvas. A tanulók elő­képzettségében tapasztalható nagy különbségek gondot okoztak a középisko­lákban is. S ehhez járult még az általában túlméretezett tantervi anyag, a peda­gógus-hiány, illetve a pedagógusok között meglévő nagy szakmai különbségek. Érintették a hazafias nevelés, a magyar és nemzetiségi tanulók közötti elkülö­nülés és az egyház befolyásának problémáját. Nyíltan megfogalmazták a nem­zetiségi iskolahálózat létrehozását gátló kül- és belpolitikai okokat — németek kitelepítése, szlovák-magyar lakosságcsere, a Jugoszláviával megromlott vi­szony —, illetve ezek következményeként a nemzetiségi szülőknek a teljes anyanyelvű oktatástól való elzárkózását. Ezt tovább erősítette az a tény, hogy az anyanyelvű középiskolai továbbtanulást nem biztosították. A hiányosságok megszüntetésében prioritást állítottak föl: mindenek előtt a német iskolaháló­zat ötéves fejlesztési tervének kidolgozását, valamennyi nemzetiség esetében a tantervek és tankönyvek felülvizsgálatát, valamint a pedagógusképzés szabályozását tartották fontosnak. Az MDP KV által 1956. május 21-én elfogadott, A magyarországi nemzeti ki­sebbségek közötti politikai, oktatási és kulturális munkáról szóló határozata,3 az 2 MNL OL 276.f. 91.cs. 84.ö.e. Az MDP Központi Vezetősége Tudományos és Kulturális Osztá­lyának feljegyzése a magyarországi nemzetiségek oktatásáról, 1955. december, és Pártállam, 2003. 195-202. 3 A KV határozata a PB határozataként jelent meg. - In: A Magyar Dolgozók Pártja határoza­tai 1948-1956. Főszerkesztő: Izsák Lajos. Napvilág Kiadó. Budapest, 1998. 409-416. A határozat előzményeként az MDP KV Tudományos és Kulturális Osztálya először 1956. január 26-ai keltezés­sel előterjesztés-tervezetet, majd ezt követően március 9-ei dátummal előterjesztést készített. Az elő­terjesztést az MDP PB 1956. május 9-i ülésén tárgyalta, amit kiegészítésekkel és módosításokkal el­fogadott. A legfontosabb javasolt módosítások: a ’nemzetiség’ helyett a ’nemzeti kisebbség’ fogalmát kell használni, „az egyes nemzeti kisebbségek kérdésével jelentőségüknek és nagyságuknak megfele­lő sorrendben kell foglalkozni, és a jelenleginél jobban ki kell emelni a németajkúak és jugoszlávok kérdését”, a nemzetiségek szövetségeit egységesen demokratikus szövetségeknek kell nevezni, az or­szággyűlési választásokkor az MDP jelöltje közé létszámarányuknak megfelelően a nemzetiségek tagjait is föl kell venni. Fölvetődött a határozat közzététele is, de a korra jellemző módon a KV-hatá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom