Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Karsai László: A holokausztról szóló információk a magyar sajtóban, 1941-1944 VI/1365
A HOLOKAUSZTRÓL SZÓLÓ INFORMÁCIÓK A MAGYAR SAJTÓBAN, 1941-1944 1367 zsidóknak is venniük Hitlert, aki 1942. április 26-ai, vagy november 8-ai beszédében nyíltan beszélt az európai zsidók kiirtásáról. Utóbbi beszédében többek között kijelentette: „Egy másik hatalom [t. i. Nagy Britannia mellett - KL] is tapasztalta időközben, hogy a nemzeti szocialista jóslatok nem üres szólamok voltak és ez a nemzetközi zsidóság... ez a háború az európai zsidóság kiirtásával fog végződni.” - szögezte le a Nagynémet Birodalom Führere.7 Ritkán közöltek, vagy fogalmazzunk pontosabban: közölhettek információkat a lengyelországi zsidók helyzetéről a lapok. A magyar holokauszt egyik első történésze Lévai Jenő újságíró volt 1945 után. A második világháború idején a népszerű Képes Családi Lapok című hetilapot szerkesztette, ameddig tehette, mert lapja utolsó száma 1943. május 30-án jelent meg. Lévai talán szándékosan egy nagyságrenddel kevesebb számot írva 1942. február elején azt közölte, hogy a varsói gettóban 45.000 zsidó él. Egy közelebbről nem megnevezett svájci orvosi bizottságra hivatkozva azt is megírta, hogy a gettóban a gyerekhalandóság is ijesztő méreteket öltött, egy hónap alatt pedig 8000 temetés volt a zsidó temetőben.8 A fővárosi ortodox zsidók hetilapja, az Orthodox Zsidó Újság 1942 márciusában első pillantásra pontosnak tűnő számadatokat közölt a lengyelországi zsidókról. Eszerint a lengyelországi gettókban a zsidóság száma 1.350.000. Olvasói között lehettek olyanok, akik tudhatták, hogy a háború előtt több mint 3 millió zsidó élt Lengyelországban, tehát már jóval több mint 1,5 millió zsidó itt „hiányzik”. Fel is sorolja a lap a gettókat: Varsóban 530.000, Lodzban 150.000, Lembergben 120.000, Bialystokban 80.000, Vilnában 60.000, Krakkóban 50.000, Lublinban 40.000 és Kielcében 20.000 zsidó volt. Ha valaki vette magának a fáradságot, és összeadta a fenti számokat, csak 1.050.000 jött ki, tehát még itt is „hiányzott” újabb 300.000 zsidó. De a bátor szerkesztő nem állt itt meg, hozzáfűzte, túlterjeszkedve Lengyelország háború előtti politikai határain, hogy „nem lakik” egyetlen zsidó sem Minszkben, Berdicsevben, Zsitomirban, Mogilevben és Harkovban.9 A Nemzetvédelmi és Propaganda Minisztérium és a Külügyminisztérium között rendszeres volt az információ-csere. Például a hivatalos távirati iroda (MTI) zürichi tudósítója is havi rendszerességgel megküldte összefoglaló jelentéseit a Külügyminisztériumnak. Az MTI főszerkesztője szoros munkakapcsolatban állt a miniszterelnökség sajtófőnökével. Az MTI-nek a világháború idején saját tudósítói voltak Szófiában, Ankarában, Lisszabonban, Stockholmban, Helsinkiben és Isztambulban.10 Az MTI bizalmas hírszolgálatát nem kötötte a cenzúra, szabadon és pontosan beszámolt a különféle országokban zajló zsidóüldözésekről. 1943. január 21-én a Házi Tudósító londoni (Reuter) forrásra hivatkozva idézte Jan Masaryk csehszlovák külügyminisztert, aki egy állítólagos német hivatalos jelentésre hivatkozva közölte, hogy Lengyelországban 7 MTI Hírarchívum - Hírkiadás, 1942. november 8., 43. http://archivl920-1944.mti.hu/Pages/ PDFSearch.aspx?Pmd= 1 (letöltés időpontja: 2014. április 26.) 8 Képes Családi Lapok, 1942. február 1., 11. 9 Orthodox Zsidó Újság, 1942. március 10., 4. 10 Andreides Gábor: A Magyar Távirati Iroda története a második világháború alatt. http://www.mediakutato.hu/cikk/2011_02_nyar/08_mti_tortenete (letöltés időpontja: 2014. március 2.)
