Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Karsai László: A holokausztról szóló információk a magyar sajtóban, 1941-1944 VI/1365
1368 KARSAI LÁSZLÓ 1.600.000 zsidó eltűnt.11 1943. február 14-én ugyancsak a Házi Tudósító tárgyszerűen közölte, hogy „a nemzetiszocialista hatóságok újabb rendelkezéseket tettek a megszállott Európában megmaradt zsidók kiirtásának gyorsítására.” Lengyelország egyik vidékén naponta 6000 zsidót ölnek meg, tette hozzá a hivatalos hírügynökség.12 Március közepén a „beavatottak”, vagyis az a nem is túlságosan szűk kör, amely napi rendszerességgel olvashatta az MTI Házi Tudósító-1, Jan C. Smuts dél-afrikai miniszterelnök megállapításán is eltűnődhetett: „A zsidó faj a megsemmisülés útján van és sokat kell tenni mind a háború alatt, mind a háború után, hogy megmentsük azt, ami még megmenthető.”13 A kormányhoz igen közel álló egyik napilapban (Függetlenség) Bosnyák Zoltán ezidőtájt arról cikkezett, hogy Európában a „háborús gondok és feladatok közepette is tervszerűen haladnak a végső cél, a zsidómentes Európa felé.”14 A Függetlenség rendszeresen közölte Bosnyák írásait, aki az antiszemita szakirodalom egyik hazai „szaktekintélyének” számított. Bosnyák még 1943 januárjában arról beszélt ebben a lapban, hogy Itáliában, Franciaországban és Németországban „talán együttvéve volt annyi zsidó, mint egyedül nálunk.”15 Kérdéses, hogy az ekkor már 302.000 példányban megjelenő napilap olvasói közül hányán figyeltek fel az árulkodó múlt időre, és tűnődtek el azon, vajon mi, vagy kik okozhatták a németországi, franciaországi és olaszországi zsidók létszámának vészes csökkenését. Néha első pillantásra bonyolultnak tűnő úton jutnak vissza Budapestre fontos információk. A Házi Tudósító a Horvatski Narod című zágrábi újság egyik cikkét idézte 1943. június 9-én. A horvát lap a Berliner Börsenzeitung cikkét kommentálta, ahol a német lap Kállay Miklós miniszterelnök azon megjegyzésével foglalkozott, hogy Magyarországon több zsidó él, mint egész Európában.16 Kállay Miklós a magyarországi zsidók azonnali deportálását követelő hazai antiszemitáknak és németországi elvbarátaiknak is üzenhetett, amikor többször is világosan leszögezte, hogy a zsidókérdést kitelepítés útján, de csak a háború után fogja a magyar kormány megoldani. E zsidóvédő politika kül- és belpolitikai okait itt és most nincs módom tárgyalni, csak jelzem, hogy az egyik legfontosabb szempont a humanitárius lehetett. A magyar politikai vezetők tudták, hogy ha deportálják a zsidókat, akkor sorsuk a halál. Ghyczy Jenő külügyminiszter 1943. március közepén kapott levelet egyik barátjától, aki a segítségét kérte, hogy Franciaországból 22 magyar állampolgárságú zsidó hazatérhessen, „mert ellenkező esetben Lengyelországba deportálják őket, ami — mint mondják — biztos halált jelent mindnyájuk számára.”17 11 MTI - Házi Tudósító, 1943. január 21., 2. 12 MTI - Házi Tudósító, 1943. február 14., 11. A tudósítás szerint Varsóban a gettóban 430.000 zsidó élt, „most már egyetlenegy sem maradt.” A valóságban ekkor még kb. 70.000 zsidó legálisan, tartózkodási engedély és munkahelyi igazolás birtokában élt a gettóban, és mintegy 30.000 zsidó rejtőzött a falak mögött illegálisan. 13 MTI - Házi Tudósító, 1943. március 14., 24. 14 Bosnyák Zoltán: Európa felszámolja a zsidókérdést. Függetlenség, 1943. február 28., 7. 15 Interjú Bosnyák Zoltánnal. Függetlenség, 1943. január 10., 5. 16 MTI - Házi Tudósító, 1943. június 9., 9. 17 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, K70 (a Külügyminisztérium jogi osztályának iratai) -4/f. (A németek által megszállt országokban élő magyarok ügyei) 3478/1943. Gratz Gusztáv levele Ghyczy Jenőhöz, 1943. március 13.
